ELKÉSZÜLT! Ezzel a gigaberuházással mentik meg az Ormánság vízkészletét

Két másodperc alatt egy nagyobb úszómedencét is képes lenne feltölteni az a vízátemelő rendszer, amit a Dráva mellett építettek. Feladata azonban ennél jóval fontosabb: 600 négyzetkilométeren teríti szét a feleslegessé vált vizet Baranya déli részén. Ehhez hasonló víz visszatartási projekt Közép-Európában sem létesült még – mondták a csütörtöki bejáráson. 13 milliárd forintot költöttek rá.

Szerző: Németh Kriszta

 

26,5 kilométer hosszú az a főcsatorna, ami aztán több árkot képes feltölteni vízzel az Ormánságban

– Magyarországon példa nélküli ez a műtárgy, de ami még fontosabb, hogy a mostani éghajlatváltozás miatt felülmúlhatatlan jelentőséggel is bír – hangsúlyozta Nagy Csaba, a térség országgyűlési képviselője a vízátemelő rendszer bejárása előtt.

A szakemberek szerint az elmúlt 50-60 évben teljesen eltűnt a korábban kiépített és méltán híres mederrendszer erről a vidékről. Többen beszántották, hordalékkal telt fel vagy épp benőtte az erdő. Ennek következtében az aszályos időszakban a földeken hatalmas volt a szárazság, nem volt honnan pótolni a vizet.

– Most, ezzel a hatalmas vízátemelővel, valamint az árokrendszer kiépítésével képes lesz újjáéledni a vidék. Ez nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az állat- és növényvilágban is jelentős változást eredményezhet – szögezte le Nádasi Tamás, a kivitelezésért felelős cég vezetője.

A program indulását és fejlesztéseit a 2010-ben megalakult polgári kormány tette lehetővé – hangsúlyozta Őri László. A Baranya Megyei Közgyűlés elnöke elmondta, hogy nemcsak ez a beruházás, hanem a többi fejlesztés is mutatja a kormány célját. “Ismét legyen érdemes vidéken élni és a vidéki élet ne jelentsen rosszabb életminőséget, mint a városi a nagyvárosi élet” – tette hozzá Őri László.

Az Ős-Dráva program teljes költségvetése egyébként több mint 25 milliárd forint.

 

Az eredeti cikk a pecsaktual.hu-n itt érhető el

Két távoli rokonságban álló faj ritka kereszteződéséből alakulhatott ki a rejtélyes borneói majom

Különböző fajok általában nem hoznak létre életképes utódokat, de nagyon közeli rokonság esetén előfordul. A borneói nagyorrúmajom és az ezüstös langur azonban más-más nemhez tartozik, de most mégis hibrid utódjuk született, miközben a két faj ugyanazért a területért verseng – a pálmaolajtermelés miatt szűkülő életterüknek köszönhetően.

Szerző: Bodnár Zsolt

 

2017 óta keringenek a közösségi médiában azok a felvételek, amelyek egy különös majomfaj megjelenéséről adtak hírt Borneó szigetének egy erdejében. Az eleinte kölyökkorában lefotózott majomról 2020-ban új képek készültek, amelyek már azt mutatták, hogy a kifejlett nősténynek talán már saját utódja is született.

A Malajziai Főemlőskutató Társaság kutatói ekkor kezdték vizsgálni a jelenséget, de a járványügyi korlátozások miatt csak a felvételekre támaszkodhattak. Frissen kiadott tanulmányuk szerint arra a következtetésre jutottak, hogy az egyed valószínűleg egy borneói nagyorrúmajom (Nasalis larvatus) és egy ezüstös langur (Trachypithecus cristatus) utódja, ami azért érdekes, mert a két faj ugyan egy élőhelyen osztozik, de csak távoli rokonságban áll egymással.

A különböző fajok általában nem hoznak létre életképes utódokat párosodás után, bár a nagyon közeli rokonságban álló fajok időnként kereszteződhetnek a vadonban. Az így létrehozott hibrideket azonban ugyanahhoz az evolúciós csoporthoz, vagyis nemhez tartozó fajok hozzák létre, míg a friss esetben nem ez történt: bár a borneói nagyorrúmajom és az ezüstös langur egyaránt a cerkóffélék családjába és a karcsúmajomformák alcsaládjába tartozik, előbbi a Nasalis, utóbbi a Trachypithecus nem tagja.

A hibrid majmot a Kinabatangan folyó közelében látták meg Borneó Malajziához tartozó részén, ahol a két faj elterjedési területe átfedésben van, de a majmok szemmel láthatóan nagyon különböznek egymástól: rózsaszín arc és hosszúkás orr az egyik oldalon, fekete arc és rövid, lapos orr a másikon. Méretük is nagyon eltérő, a nagyorrúmajom 76 centiméterre is nőhet, és 20 kilogramm fölötti az egyedek súlya, míg az ezüstös langur 56 centiméterre nő, és a 7 kilogrammot sem éri el.

A kutatók szerint a borneói nagyorrúmajmok hímjei nagyobb méretüket kihasználva kiszorítják a langur hímeket, és átvehetik a langurok csoportjainak irányítását, ennek megfelelően a rejtélyes majom is egy hím nagyorrú és egy nőstény langura utóda.

A fejtörést az okozza leginkább a tudósoknak, hogy a különböző fajok hibridjei általában sterilek, és nem képesek utódokat nemzeni. Bár felmerült, hogy a fotón csak az látható, hogy egy másik nőstény kölykét gondozza, de a kutatók szerint jól látszik a fotókon, hogy duzzadt mellei vannak, ami a szoptatással jár, vagyis az utód tényleg a sajátja lehet.

Arra is rámutattak, hogy a különös jelenség is az emberek környezetpusztító tevékenységeihez vezethető vissza, ugyanis a két fajnak azért kellett egy területre zsúfolódnia, mert az élőhelyüket olajpálma-ültetvények veszik körül, ezért az erdő egyre kisebb szeletén kell berendezkedniük, és egymással versenyezniük a táplálékért és a párzási lehetőségekért.

 

A teljes cikk a qubit.hu-n itt érhető el

Hús és szója helyett hínár, moszat, alga: mivel etessük a világot?

Európa is felfedezte a proteinben gazdag tengeri növények termesztésében rejlő lehetőségeket. A hínárnak fontos szerepe lehet a zöldgazdaságban és a környezet regenerálásában.

Szerző: Keresztes Imre

 

„A walesiek kaviárja” – mondta a tengeri hínárról a néhai legendás színész, Richard Burton, Wales szülötte. Bár kevesen gondolják, hogy a tengeri növény brit étek, Walesben évszázadok óta gyűjtötték a dagály által partra mosott vörösmoszatot. Kutatók szerint a walesi hínárgyűjtés nincs káros hatással az élővilágra, s a példa hasznos lehet, mert úgy vélik, a tengeri növények európai jövője az akvakultúra, azaz a tengeri farmokon történő termesztés.

Európa még csak most ébredezik, az évi ezertonnányi tengerinövény-termesztés eltörpül a 35 ezer tonnás globális előállításhoz képest. A piac 90 százalékát Ázsia adja, elsősorban is Kína, Indonézia és Japán, ahol egész öblöket foglalnak el a hínárgazdaságok. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) szerint a globális tengerihínár-termesztés értéke tavaly már meghaladta a 15 milliárd dollárt, köszönhetően az utóbbi másfél évtized gyors ütemű növekedésének. 2028-ra pedig a Fortune Business Insights tanácsadó cég előrejelzése szerint az iparág mérete elérheti a 25 milliárd dollárt.

 

A teljes cikk a hvg.hu-n itt érhető el

A kijevi erdő

Kijev nevét manapság sokan megismerték, sőt, már a térképen is pontosan el tudják helyezni. Azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy Kijev azon kevés fővárosok egyike, melynek határain belül egy nemzeti park található, nevezetesen a Holosiivskyi Nemzeti Park, a kijevi erdő.

Szerző: Zelei Anna

 

A parkot Ukrajna Környezetvédelmi Minisztériuma (igen, náluk ilyen is van!) alapította 2007-ben. A város déli részén, egy nagyrészt lombhullató erdővel borított magaslati részen terül el, 4500 hektáron. Valóságos csoda, hogy miféle biodiverzitással rendelkezik a mesterséges környezetben: az erdőssztyepp zónában, a főként bükkös-gyertyános mellett nagy kiterjedésű fenyvesek és mocsaras égerlápok is vannak. A szárazföldi és vizes élőhelyek védett területe napjainkban is jelentős kulturális és tudományos kutatások otthona. Mint a város egyik legmagasabb pontja, ideális területnek számított kolostorok és katakombák építéséhez, története tele van legendákkal és titkokkal.

Egykoron a Dnyeper folyó volt természetes keleti határa, mára a város minden oldalról bekebelezte, de ami számomra a legfontosabb volt, hogy északról a nagyszüleim utcája választotta el a közel 3 milliós metropolisztól.

Sajnos nem éltem Kijevben, de anyai nagyszüleim révén életem legszebb vakációit tölthettem ebben a csodálatos világvárosban. Reggelente úgy ébredni, hogy az ötödik emeletről kinézve a kijevi erdő látványa árad szét a horizonton – hát ahhoz kevés élmény fogható. Fényeivel, illataival, ezer színű zöldjével és végtelen nagyságával maga volt a földi paradicsom.

Több ezer fotót kellene átnéznem, több tucat nyarat kellene felidéznem, hogy a legszebbeket kiválaszthassam. Nagyapám fiatal korában napi hét kilométert gyalogolt a munkahelyére az erdőn át, úgy ismerte, mint a tenyerét. A gyaloglást élete alkonyán sem adta fel, nyugdíjazása után, amíg erejéből futotta, sokszor gyalog járt be az egyetemre előadásokat tartani. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogyha valahová elindultunk, akkor az út az erdőn keresztül vezetett. Rendszeres programunk volt az erdőjárás és a kirándulás, és ha nagyapám jó kedvében volt, márpedig sokszor volt, akkor énekelt is a rigókkal.

Akkoriban még potyastrandként „üzemelt” a nemzeti park négy tava, amit természetesen mi sem hagyhattunk ki. Ha többen összejöttünk, hazafelé megpróbáltuk körbefogni a hatalmas tölgyfák derekát, de volt, hogy ötünknek sem sikerült. Csak később tudtam meg, hogy a kijevi erdő tucatnyi, többszáz éves tölgymatuzsálem otthona. Tavasszal a hatalmas gyöngyvirágmezők, ősszel pedig a gombaszezon csábította a városi embert a szabadba.

Ahogy az már lenni szokott a városi zöldfelületekkel: lassan, de biztosan megjelent az ember, és apránként elkezdte behordani a tégláit. Először csak egy kis garázst épített az erdő szélére, aztán egy kis házat, majd nagyobbat, felépült egy újabb templom, addig-addig, amíg az egykoron kevésbé divatos városszéli kerület idővel a legpreferáltabb lett. Sorra nőttek ki az óriási lakóházak, az emeletek egyre szaporodtak, mindenki a békés, zöld panorámára vágyott. A tavak beépültek, menő strandok vagy csónakázó tavak lettek, a virágmezők összezsugorodtak, a gombák is megcsappantak. Hiába tiltakozott a lakosság, az illegális területszerzés és természetrombolás mértéke az egekbe csapott.

Mindez mellékes, mert a legszebb kilátással rendelkező lakók most nem az erdő horizontja mögé bújó naplementét nézik, hanem az éjszakai bombázások halálos villanásait látják a távolban. Ha nem szól a városi sziréna, akkor kiülhetnek a sötét erkélyekre, mert este nem tanácsos felkapcsolni a villanyt. Ha szól, azonnal rohanás a pincékbe és az óvóhelyekre. Még a Népek Barátsága emlékműhöz vezető Függetlenség tere nevű metróállomás aluljárójában is emberek alszanak esténként. (Emlékszem, gyerekkoromban ezen a környéken voltak a legjobb ajándéküzletek és az egyetlen idegen nyelvű könyvesbolt, ahová nagymamámnak mindig el kellett vinnie, hogy megvehessem a legújabb magyar nyelvű könyveket.)

Ma, a jelenlegi helyzetben nincs értelme Ukrajnában természetvédelemről beszélni, mert a háború néhol még magát a természetet is eltüntette. Most a humanizmust kell védeni minden eszközzel. Ha valaki kettős identitással születik, kinyílik számára a világ. Nem lesz jó és rossz, nem lesz fekete és fehér, csak színes lesz, igyekszik mindenki nézőpontját megérteni és nyitott lenni a világ dolgaira. De valaki mégis csak megtámadott egy független országot. Valaki mégis letörölte Bucsát és Mariupolt a föld felszínéről. Valakik mégis ártatlan civileket és gyerekeket öltek, nőket erőszakoltak meg. Nem kérdés, hogy az emberi életnél és az emberi jogoknál nem létezhet fontosabb. A kijevi erdő várhat. A béke nem.

 

Az eredeti cikk az xforest.hu-n itt érhető el

Merre mutat az energiatárolás jövője? Mi jelentheti a megoldást jelenlegi problémáinkra?

Az energiatárolás mindinkább felértékelődik napjainkban úgy nemzetgazdasági, mint ipari vagy lakossági szinten. Gyakorta ráadásul fontosabbnak is érzik az emberek a háztartási energiatárolást, mint az országos szintűt.

Szerző: Rónay Péter

 

Hiszen tényleg jó, hogy több millió köbméternyi gázt tárolnak a tározók, de vajon a telefon akksija fel lett töltve és van elég benzin az autóban, és egyáltalán mi köze az energiatárolásnak a vízpumpához? Olvass tovább és megtudod!

Mi az energiatárolás?

Az energiatárolás, tömören megfogalmazva, későbbi felhasználás céljára történő energia raktározás. Habár minden fizikai test, mező és részecske tárol valamennyi energiát, az energiatárolás alatt, szűkebb értelemben, tudatos és mesterséges tevékenységet értünk.

Mi az energiatárolás célja?

Az elektromos hálózat a kínálat (termelés) és a kereslet (fogyasztói felhasználás) közötti kényes egyensúly alapján működik. Az elosztott energiatermelés az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap.

Ez elsősorban a generátorok számos előnyének köszönhető, mint például az elosztórendszerben fellépő elektromos energiaveszteségek csökkentése, a feszültségingadozások mérséklése, a megbízhatóság növelése, a teljesítményminőség javítása, az energiaköltségek csökkentése és végső soron a fogyasztói elégedettség növelése.

Az energiafogyasztás folyamatosan ingadozik országon belül és nemzetközi szinten egyaránt

Napközben ugyanis csúcsigény van – háztartások, vállalkozások és gépek vesznek ki energiát a hálózatból. Éjszaka a világ lelassul, és a hálózat fel tud készülni a következő energiafelhasználási csúcsokra.

Világszerte mérnökök és politikai döntéshozók fordítják figyelmüket egyre inkább az energiatárolási megoldások felé a fosszilis tüzelőanyagok környezeti hatásaival, valamint az energiahálózatok kapacitásával és rugalmasságával kapcsolatos növekvő aggodalmak miatt.

Az áramellátás folyamatosságát biztosítani kell

A nem megújuló erőforrásokat használó, azaz a szénhidrogéneket elégető erőművek és atomerőművek hatalmas előnye a folyamatos, szabályozott energiatermelés, azaz a nap minden szakában pontosan előre kalkulálható mennyiségű elektromos áramot termel.

Nincs mese, ez megkerülhetetlen tényező. Gyártóüzemek, kórházak, közintézmények, közlekedési infrastruktúra, stb. mind igényli az elektromos áram kiszámítható és folyamatos érkezését.

Minél több a megújuló energia, annál fontosabb a tárolás

A megújuló energiaforrások nagymértékű felhasználásának egyik kulcsa a villamos energia tárolásának és későbbi felhasználásának képessége.

Az energiatárolási lehetőségek széles skálája áll rendelkezésre az energiaszektorban, és egyre többféle lehetőség áll rendelkezésre, mivel a technológia világszerte a jövő energiarendszereinek kulcsfontosságú elemévé válik.

Az évtizedek során számos különböző energiatárolási módszert dolgoztak ki az energia összegyűjtésére és tárolására, hogy az akkor legyen visszatáplálható a hálózatba, amikor a legnagyobb szükség van rá.

Milyen fajtái vannak az energiatárolásnak?

Az energiatárolás nem újdonság. Az akkumulátorokat az 1800-as évek eleje óta használják, a szivattyús víztározós vízenergia pedig az 1920-as évek óta működik az Egyesült Államokban. Ha úgy tetszik, már az ókori vízóra is tárolt energiával működött, hiszen az amforába töltött víz energiája hajtotta.

Az energiát többféle módon lehet tárolni, például:

  1. Akkumulátorok. A közönséges újratölthető akkumulátorokhoz hasonlóan az egészen nagyméretű akkumulátorok képesek tárolni az áramot, amíg szükség van rá. Ezek a rendszerek használhatnak lítiumion-, ólom-sav-, lítiumvas- vagy más akkumulátor-technológiákat.
  2. Szivattyús vízenergia. Az elektromos áram egy részét (ami aktuálisan éppen felesleges) arra használják, hogy a vizet felszivattyúzzák egy víztározóba. Amikor a vizet kiengedik a tározóból, az egy turbinán keresztül lefelé áramlik, és így áramot termel.
  3. Sűrített levegő. A villamos energiát arra használják, hogy a levegőt rendkívüli tömörségűre sűrítsék és tárolják, gyakran földalatti barlangokban. Amikor nagy az áramigény, a sűrített levegőt egy tágulási turbinagenerátoron keresztül kiengedik, és így termel áramot.
  4. Lendkerekek. A villamos energiát egy lendkerék (egyfajta rotor) felgyorsítására használják, amelyen keresztül az energia kinetikus forgási energiaként megmarad. Amikor az energiára szükség van, a lendkerék forgó erejét egy generátor forgatására használják. Egyes lendkerekek mágneses csapágyakat használnak, a légellenállás csökkentése érdekében vákuumban működnek, és akár 60 000 fordulat/perces fordulatszámot is elérhetnek.
  5. Hőenergia-tárolás. A villamos energiát hőenergia előállítására lehet felhasználni, amelyet szükség esetén tárolni lehet. Például a villamos energia felhasználható hűtővíz vagy jég előállítására az alacsony igénybevétel idején, és később hűtésre használható a villamosenergia-fogyasztási csúcsidőszakokban.

E technológiák mellett jelenleg olyan új technológiák vannak fejlesztés alatt, mint az áramlásos akkumulátorok, a szuperkondenzátorok és a szupravezető mágneses energiatárolás.

Persze joggal teheted fel a kérdést: ha mindez ennyire kiválóan működik, akkor miért nem tértünk még erre át teljes mértékben? Nos, a választ a részletekben találjuk meg.

A beton is lehet energiatároló?

Talán az eddigi legextrémebb, már-már lehúzás gyanús megoldás a betonos energiatárolás. Nos, nem magában a beton anyagában tárolják az energiát, mint mondjuk az olaj esetében.

Középen egy 120 méter magas, hatkarú daru áll. Kihúzott állapotban az egyenként 35 tonnás betonhengerek szépen egymásra vannak halmozva a daru körül, messze a darukarok alatt.

Ha van felesleges nap- vagy szélenergia, egy számítógépes algoritmus egy vagy több darukart irányít egy betontömb elhelyezésére.

A rendszer akkor “töltődik fel teljesen”, amikor a daru egy betontömbökből álló tornyot hozott létre maga körül. A toronyban tárolható teljes energia 20 megawattóra (MWh), ami 2000 svájci otthon áramellátására elegendő egy teljes napon át. Az állítólagos energiahatékonyság 85% körül mozog.

Milyen hiányosságai vannak az energiatárolásnak?

Talán a legelső hiányosság a veszteség. Már maga a feltöltés, illetve a tárolás megvalósulása is energiaveszteséggel jár, továbbá az energia újbóli hasznosítása szintén csökkenti a tényleges árammennyiséget. A tárolás típusától függ a környezetre gyakorolt hatás is.

A hatásfok az igazán problémás

Jelenleg a legnagyobb gondot a tárolás alacsony hatékonysága (hatékonytalansága, ha volna ilyen szó) okozza: a szivattyús tárolás kettős folyamatának hatásfoka körülbelül 70% – és még ez az egyik legjobb!

szivattyús tárolás 2016 közepén a világ nagyméretű villamosenergia-tárolóinak 95%-át tette ki, és csak 2014-ben 72%-kal növelték a tárolókapacitást. A szivattyús víztározás előnye, hogy szükség esetén hosszú távon is tudja tárolni az energiát – szemben, mondjuk az akkumulátoros megoldással.

A fosszilis és nukleáris energiatermelésnél ilyen gond nincs: ott a tüzelőanyag, illetve a fűtőelemek tárolják az energiát, amit akkor szabadítanak fel, amikor szükséges. Csak ennek éppen hatalmas a környezeti terhelése!

Energiatárolás házilag: mit kell tudni róla?

A megoldást a közeljövőben vélhetőleg az fogja jelenteni, ha a megújuló erőforrásokat hasznosító háztartások nagyobb kapacitású tárolókat is üzembe helyeznek. Feltéve, persze, ha termel annyi többletáramot a rendszerük, amit nem a hálózatba akarnak egészében betáplálni.

Hacsak nincs otthon egy hegy meg egy tó, aminél megoldhatnák a vízpumpálást, illetve nem akarnak gigantikus lendkereket a hátsó udvarba, akkor marad az akkumulátor megoldásként. Ez például kifejezetten előnyös is lehet, amikor leselejtezett, de még hasznosítható elektromos autó akkumulátorokat újítanak fel és alakítanak át házi energiatárnak.

Mi az energiatárolás jövője?

Minden jel szerint a hibrid, helyi viszonyokhoz igazodó megoldások alkalmazása jelenti az energiatárolás közeljövőjét – azaz ami jelenleg is zajlik, csak sokkal nagyobb ütemben.

Viszont hosszú távon az sem megoldás, hogy a világon sok millió hektár területet rakunk tele energiatárolókkal. Hiszen ahogy növekszik a fejlett civilizációs vívmányokat használó emberek száma az egész Földön, úgy növekszik rohamosan az energiaigény.

Emlékezzünk: Afrika, Dél-Amerika és Ázsia nagy része még csak az utóbbi pár évtizedben kezdett igazán iparosítani. Több milliárd emberről beszélünk, akik egyre nagyobb arányban használnak modern eszközöket. Az energiatárolás stabil jövőjét tehát az jelentené, ha sikerülne egy környezetbarát, kompakt, hatékony és megfizethető megoldást találni.

 

Az eredeti cikk az xforest.hu-n itt érhető el

Így csalható tőrbe a kertek réme, a dióburok-fúrólégy

Hazánkban 2011 őszén azonosították első ízben Sopron környékén. Évek óta komoly fejtörést okoz a kerttulajdonosoknak a dióburok-fúrólégy károsítása. A fák egészségét veszélyeztető rovar megjelenése nem csupán a diótermelő gazdák számára bosszantó, hiszen az általuk okozott károk miatt egyre kevesebb a minőségi csonthéjas termés, mely a kiskereskedelmi árképzésre is kihat. Az invazív fajról és az ellene történő hatékony fellépési lehetőségekről Dr. Keresztes Balázst és Dr. Szabó Árpádot, a MATE Növényvédelmi Intézetének kutatóit kérdeztük – a 24.hu cikke.

 

A teljes cikk a 24.hu-n itt érhető el

 

 

 

Mi az a permafroszt? Mi lesz, ha felolvad? Mekkora erre az esély?

Permafroszt: ezzel a kifejezéssel mostanában az is találkozik, aki nem sokat foglalkozik a földrajzzal, vagy nem járja Szibéria, Kanada, esetleg Alaszka kies tájait, hiszen a kutatók és a média figyelme is egyre inkább ezekre a fagyos helyekre irányul, ahol a klímaváltozás és a globális felmelegedés következtében egyre gyorsabb az olvadás és a forró nyarak, valamint a szárazság miatt komoly erdőtüzek tombolnak a térségekben (elsősorban Szibériában).

Szerző: Borbáth Péter

 

A hosszú évszázadok, évezredek óta fagyott területek gyorsabb, intenzívebb olvadásának következtében ráadásul több olyan biológiai, kémiai és földrajzi folyamat is megindult, amelyek veszélyt jelentenek a természetre és az emberre is.

Mi a permafroszt jelentése?

A permafroszt egy angol eredetű kifejezés, magyarul gyakran örök fagynak vagy állandó fagynak fordítják. A szó első tagja a latin permanent (tartós, megmaradó), második tagja pedig ógermán (freosan). Permafrosztnak nevezik azokat a földrajzi helyeket, ahol a talaj két egymást követő évben sem emelkedik 0 Celsius fok fölé. Tehát az Antarktisz hófödte területei vagy a gleccserek nem tartoznak a permafroszt gyűjtőnév alá.

Mi a különbség a folytonos és a nem folytonos permafroszt között?

folytonos permafroszt (continous permafrost) nem a fagyás időtartamára, hanem a területi kiterjedésre utal. Vagyis egy változó vastagságú “fagytakarót” kell elképzelni, ilyen például a szibériai örök fagy területe. Ezzel szemben a jobb híján nem folytonos permafrosztnak fordított (discontinous permafrost) talaj kisebb, árnyékos, fagyzugos területeken alakul ki, ám a körülötte lévő terep nincs feltétlenül fagyott állapotban.

Ezen kívül van egy másik besorolás, azokat a talajrétegeket, amelyek éves szinten tizenöt napnál több ideig fagyottak, szezonálisan fagyott talajnak (seasonally frozen ground) nevezik, ahol évente 1 és 15 nap között fagy, azt időszakosan fagyott talajnak (intermittently frozen ground) hívják.

Mekkora területen van a Földön permafroszt?

Körülbelül a Föld területének 20 %-án található állandó és nem folytonos permafroszt, megközelítőleg 22,8 millió négyzetkilométert foglal el a szárazföldből. A vastagsága egy méter és 1000 méter között van. A legutóbbi jégkorszak során ez jóval nagyobb felületet és mélységet tett ki.

Ha a mai Oroszországot nézzük, területének 2/3-a fagyott, ám az elmúlt években ez a terület jelentősen csökkent. A globális felmelegedésnek köszönhetően bolygónk hőmérséklete átlagosan egy fokkal emelkedett, ám Észak-Szibériában három fokkal lett melegebb.

Hol vannak olyan területek, ahol permafroszt található?

Jellemzően a Föld északi területein, Oroszországban és Kanadában, Alaszkában találhatóak az örökké fagyos területek, valamint a magas hegységekben.

Ha erre a kanadai permafroszt-térképre nézünk, láthatjuk, hogy fontos tisztában lenni azzal, hogy pontosan mekkora a fagy kiterjedése, mennyire folytonos, elszigetelt. Azt is érdemes tisztán látni, hogy hol, milyen vastagságban helyezkedik el a fagyott talaj, abban mekkora a jégtartalom. Minél nagyobb a jégtartalom a talajban, annál nagyobb változások mehetnek végbe az olvadás során a tájban (pl. mocsarasodás, tavak kialakulása, erózió). Erre időben fel kell készülni, különben komoly veszélynek tesszük ki az adott területen élő embereket, épületeket, infrastruktúrát.

Mennyire gyorsult fel vagy alakult át a permafroszt olvadási folyamata a klímaváltozás hatására?

A klímaváltozás hatására jelentősen felgyorsult az olvadás az örök fagy területein is. A 20. században 6 fokkal nőtt az éves átlaghőmérséklet ezekben a zónákban. Jakutszkban például az elmúlt negyven évben a globális felmelegedéshez képest 2,5-szeres a melegedés mértéke. A telek is enyhébbek lettek, ám ami még komolyabb probléma, hogy soha nem látott hőség jellemzi a jakutszki nyarakat. A hőhullámok és a szárazság következtében pedig erdőtüzek alakulnak ki Szibériában. A 2021-es híradások már nem is az Amazonas erdőtüzeivel volt tele, hanem a világ legnagyobb kiterjedésű erdőtüzeivel Szibériában.

Miért fontos tudni, hogy milyen ütemben olvad a permafroszt?

Az olvadásnak indult állandóan fagyott területekből felszabaduló gázok minőségét és mennyiségét és a hatásukat nehéz pontosan mérni, meghatározni. Az erdőtüzek üvegházhatású kibocsátását számon tartják a klímamodellekben, nemzetközi egyezményekben, de a permafroszttal ebből a szempontból nem foglalkoznak. A Covid-járvány során Szibériában a permafroszt olvadásának egyik helyszínén a légkörben található metán és szén-dioxid koncentrációja annak ellenére is nőtt, hogy a vírus miatt a gyárak termelése és a szállítás, közlekedés volumene jelentősen csökkent.

A helyi lakosok azonban nem csupán a légkörbe kerülő gázok miatt aggódhatnak. Az örök fagy területein általában annak tudatában építkeznek, hogy a talaj soha nem olvad fel. Ez az elképzelés sajnos hibás (mint az is, hogy valaki a folyók árterébe építkezik). Ennek következtében Oroszországban egész infrastruktúrák, épületek, településrészek semmisülnek meg, ahogy kiolvad alóluk a talaj. A jelen sebességgel olvadó permafroszt 2050-re 7 trilliárd rubeles, 32 154 500 000 000 forintos gazdasági kárt okozhat Oroszországban.

Milyen problémákat okoz a permafroszt olvadása?

Oroszország területének 65 százalékát permafroszt fedi, az ebből a kiolvadással felszabaduló üvegházhatású gázmennyiség elérheti vagy meg is haladhatja az Európai Unió egy éves ipari termelése során keletkezőét.

Ha a földrajzi változásokat nézzük: az olvadás hatására átalakul a talaj szerkezete, a terület idővel elmocsarasodik, majd tavak jöhetnek létre, ez pedig ellehetetleníti a földművelést és a legeltető állattenyésztést, ezért Szibériában is többeknek el kellett hagyniuk az addigi lakóhelyüket. A süllyedés épületeket is tönkretesz, a talajvíz felszivárog a padlóba, illetve a környéken jellemző, a vadászok által használt jeges földbe vájt fagyasztók is kiolvadnak, de árvizek is egyre többfelé jellemzőek.

metán kráterek megjelenése rendkívüli veszélyt jelent. Millió helyszínen áramlik a “sújtólég”, azaz a metán gáz az olvadó talajon át. Kb. 5-10%-al nőtt a légkörben Szibéria fölött a metán gáz mennyisége. Ráadásul sokszor felfelé robbanva, a víznyelőkhöz hasonló, 60-100 m mély és átmérőjű kürtőt készít, mely utána tóvá alakul.

A permafroszt olvadása okozta az első klímaváltozásnak betudható ipari katasztrófát Norilszkban.

Az olvadás során felszabaduló víz az erózión túl az óceánok vízszintjének emelkedésére is kihathat. A permafroszt olvadása miatt attól is joggal tarthatunk, hogy ősi kórokozók szabadulhatnak ki. 2016-ban Szibéria északi részén például lépfenejárvány tört ki, ami egyesek szerint egy permafrosztból kiszabadult szarvas teteméből indult ki.

 

Az eredeti cikk az xforest.hu-n itt érhető el

Hogyan alakul a vízbáziskészlet mennyisége és minősége a jövőben?

Az ENSZ Vízügyi Szervezete (UN-Water) minden évben egy kiemelt témára fókuszál, amelyhez a Víz Világnapjának mottója is kapcsolódik. Ez 2022-ben a „Felszín alatti vizek – Láthatóvá tenni a láthatatlant”. A jeles nap alkalmából a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Környezettudományi Intézete Nemzetközi Víztudományi Konferenciát szervezett, illetve számos kutatása kapcsolódik a nélkülözhetetlen természeti kincshez.

Földünk vízkészletének nagyobb része sós és mindössze közelítőleg 2,5%-a édes víz. E mennyiségnek mintegy 70%-a gleccserekbe, jégsapkákba zárt, nem hozzáférhető. A hozzáférhető édesvíznek mintegy 30%-a található a talajokban, a talajvízben és javarészt a mélyebben húzódó felszín alatti vizekben, míg csupán 1% tartozik a felszíni édesvizekhez, vagyis a folyókhoz, tavakhoz – tájékoztat Dr. Waltner István, a Környezettudományi Intézet Vízgazdálkodási és Klímaadaptációs Tanszékének vezetője.

Látható, hogy a bioszféra, s ezen belül az emberi civilizáció számára felhasználható felszíni, felszín alatti vízmennyiségek korlátozottak. Ezzel éles kontrasztot mutat az egyre növekvő népesség és annak vízigénye. Előbbi az elmúlt száz év alatt hétszeresére, míg vízigénye több, mint 15-szeresére növekedett. Ám nemcsak a vízfelhasználás növekedett drasztikusan, átalakult annak felhasználási cél szerinti megoszlása is. A mezőgazdaság vízigényét külön ki kell emelnünk, hiszen a XX. század elejétől mintegy megtízszereződtek az öntözési igények. Ehhez képest az ipari vízfelhasználás az 1970-es évek jelentős ugrását követően stagnálni látszik, amely nyilvánvalóan a technológiai fejlődésnek és a relatíve csökkenő vízigénynek köszönhető.

Ha megvizsgáljuk a nagyrégiónkénti vízfelhasználás felszíni és felszín alatti eredet szerinti megoszlását, akkor látható, hogy az elmúlt 40 évben valamennyi földrészen egyértelmű a vízigény növekedése. Az általános, növekvő trenden túl azonban az is jól diagnosztizálható, hogy az egyes földrészeken – igazodva a természetes földtani, vízföldtani adottságokhoz – eltérő mértékben használnak felszíni, felszín alatti vizeket. Némely régióban szinte kizárólag a felszíni vizekre támaszkodnak (pl. Óceánia), míg máshol a felszín alatti vizek használata akár a teljes kitermelt mennyiség felét is meghaladhatja (pl. Közép-Amerika, Nyugat-Ázsia). Európában inkább a felszíni vizek kitermelése dominál, de hazánkban közismerten jelentősek a felszín alatti víztartalékok, és az ország bizonyos tájain ez jelentősen hozzájárul a napi vízfogyasztás kielégítéséhez. Különösen igaz ez az ivóvíz esetében, hiszen a hazai ivóvíz 95%-a származik felszín alatti vizekből (35% mélységi víz, 35% parti szűrésű víz, 25% karsztvíz).

Vízminőségi oldalról fontos megjegyezni, hogy a felszín alatti vízbázisok (elsősorban a mélységi vizek) jellemzően időben kevéssé változók, stabilabb vízminőséget biztosítanak. Ugyanakkor jellegükből adódóan tartalmazhatnak olyan szennyeződéseket (pl. vasat, mangánt, arzént, szén-dioxidot, metánt), melyek különböző tisztítási technológiák alkalmazását igényelhetik – hangsúlyozza a tanszékvezető. Mire számíthatunk a jövőben? A klímaváltozás hatására várhatóan mind gyakoribbá váló szélsőséges időjárási események tovább növelhetik a felszíni vízkészletek bizonytalanságát, ám egyúttal befolyásolhatják egyes felszín alatti vízbázisok minőségét és mennyiségét is. Az urbanizációs folyamatok, az országon belüli és nemzetközi migráció mind várhatóan egyre nagyobb terhet rónak majd a hazai ivóvízbázisokra és ellátó rendszerekre, mind mennyiségi, mind minőségi oldalról.

Mint arra Dr. Waltner István rámutat, oktatási oldalról (elsősorban agrárprofilú egyetemként) kiemelt jelentősége van, hogy a MATE-n végzett hallgatóink tisztában legyenek a vizek visszatartásának, a felhasználás csökkentésének (pl. megfelelő öntözési technológiák) jelentőségével, kiemelve például a mezőgazdasági művelés hatásait a talajok víztározó és befogadó képességére. Ugyanilyen jelentős a vizek minőségének megőrzése, bizonyos szakterületek esetében a vízkezelési technológiák ismerete, illetve a modern technológiák (például, térinformatika, távérzékelés, hidroinformatika) készség szintű alkalmazása is.

Képzéseink között számos területen megjelennek a vízgazdálkodáshoz, vízminőséghez, vízbiztonsághoz kapcsolódó tantárgyak, az egyetem valamennyi campusán. Ezek közül talán érdemes kiemelnünk a környezetmérnöki BSc és MSc, illetve a mezőgazdasági vízgazdálkodási mérnöki MSc képzéseinket, melyekre jelentős nemzetközi hallgatói érdeklődés is mutatkozik az elmúlt években.

 

Az eredeti cikk a magyarvadasz.hu-n itt érhető el

Fenntarthatóvá lehet tenni a mezőgazdasági tömegtermelést, csak a nagygazdák nem nagyon hajlanak rá

Miután az egyik legkörnyezetszennyezőbb emberi tevékenység, teljes rendszer-átalakításra lenne szükség a mezőgazdaságban ahhoz, hogy fenntarthatóvá váljon az élelmiszer-termelés. Az úgynevezett regeneratív mezőgazdaság elterjedése az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) legújabb jelentése szerint nemcsak kívánatos, hanem szükséges is lenne, mert – mint prognosztizálják – a klímaváltozás és a környezetkárosítás jelenleg folyó üteme mellett ez nem alternatíva, hanem az egyetlen lehetőség lesz arra, hogy megfelelő mennyiségű élelmiszert állíthasson elő az emberiség. 

Szerző: Balázs Zsuzsanna

 

Pedig a regeneratív mezőgazdasággal szemben manapság épp az a legfőbb érv, hogy a fenntarthatósági törekvések ára a termőföldek számának és kiterjedésének, vagyis a termesztésnek a csökkenése. Miközben a mai nagyüzemi mezőgazdaság nemcsak óriási mennyiségű szén-dioxid felszabadulásával jár, de drámai módon változtatja meg a táj képét és ökológiai szerkezetét, ezzel együtt az élővilág összetételét is, az élelmiszer-termelés fontossága szinte érinthetetlenné teszi, a jelenlegi nagyüzemi mezőgazdaság szereplői pedig a kutatók szerint konkurensként tekintenek az ökológusokra. Az Ökológiai Kutatóközpont vizsgálatai azonban arra a következtetésre engednek jutni, hogy a földek regenerációját célzó változtatások, például virágsávok telepítése hosszabb távon jótékonyan hatnak a termelésre is. Ennek előfeltétele például az a szemléletváltás, hogy a mennyiségi termelés helyett a minőségi gazdálkodást helyezzék előtérbe.

A regeneratív mezőgazdaság számos módszert beépít a rendszerbe, ami egyszerre növeli a biodiverzitást és csökkenti a mezőgazdasági termelésnek az éghajlatra gyakorolt negatív hatásait. Ehhez egyes területeken a szántás csökkentését vagy teljes beszüntetését javasolják, míg máshol a termelés változatosabbá tételét, például vetésforgók alkalmazásával vagy az úgynevezett mozaikosság növelésével, a szántóföldek és az erdőművelés integrációjával.

Regeneratív mezőgazdaságról elsőként Jerome Irving Rodale írt, mintegy 75 éve, jóval azelőtt, hogy a globális éghajlatváltozás miatt a téma égetővé vált volna. Soil and Health Foundation nevű alapítványát (ma Rodale Institute) azért hozta létre, hogy a mezőgazdaságban segítsen néhány fontos alapelvet szem előtt tartani. Ilyen elvek voltak a faji diverzitás, a talajvédelem, a műtrágyahasználattól való tartózkodás, az évelő növények arányának a növelése, a természettel való harmónia vagy a talajminőség javítását célzó törekvés.

Egyes szakértők szerint a regeneratív mezőgazdaság abban különbözik a  fenntartható földműveléstől, hogy nemcsak a hosszú időre kiterjeszthető földgazdálkodást tűzi ki célként, hanem folyamatosan szem előtt tartja azt is, hogy a föld és a talajvíz minősége, vagyis a művelés feltételei folyamatosan változnak és időről időre regenerációra szorulnak. A gyakorlatban a regeneratív mezőgazdaság hasonló technikákat alkalmaz, mint a fenntartható mezőgazdaság. A legfőbb eltérés, hogy a regeneratív mezőgazdálkodás a helyi feltételekhez igazítja az alkalmazott eszközöket és technikákat. Az EASAC mostani jelentése szerint a szóban forgó technikák a kísérleti területeken jó eredményeket hoztak ugyan, de a rendszerszintű eredményekhez lényegesen kiterjedtebb körben, összehangoltak kellene azokat alkalmazni.

Az orosz-ukrán háború az eddigi törekvéseket is derékba törheti, mert „kiesett a világ élelmiszer-ellátásából két nagyon jelentős termelő ország, Oroszország és Ukrajna, és azonnal megjelentek azok a hangok, amelyek szerint (…) csak a termelés a lényeg, mert nem lesz mit ennünk (…). Pedig éppen most lenne itt az a pillanat, amikor sokkal gyorsabban lehetne megvalósítani az átalakítást, és a mezőgazdasági termelést összehangolhatnánk a lokális adottságokkal. Ezzel nemcsak éveket spórolnánk, de erősen lecsökkenthetnénk a mezőgazdaság szénhidrogénexport- és műtrágyaexport-függőségét és műtrágya-felhasználását. Így nemcsak a párizsi klímacélok megvalósításáért tehetnénk, hanem az energiakitettségünket is csökkenthetnénk, aminek egyértelmű nemzetbiztonsági előnyei lennének” – hangsúlyozta a jelentés akadémiai bemutatóján Báldi András, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet tudományos tanácsadója.

 

Az eredeti cikk a qubit.hu-n itt érhető el

Változik a madarak alakja a globális felmelegedés miatt

Változik a madarak alakja a globális felmelegedés hatására – állapították meg az MTI szerint izraeli kutatók egy tanulmányukban, amelyet a Global Ecology and Biogeography című folyóiratban tettek közzé.

Szerző: Nagy Nikoletta

 

A teljes cikk a 24.hu-n itt érhető el