Természetvédelmi siker: megvédik a budapesti szalamandrákat

A Felső-Jegenye-völgyet majdnem beépítették, de az ott talált szalamandrák miatt védetté nyilvánították, így megmenekült a patakvölgy élővilága. Interjú Halpern Bálinttal, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű és Hüllővédelmi Szakosztályának programvezetőjével.

Szerző: Bajomi Bálint

 

Egy különleges területet látogattunk meg. Mi ez a hely?
Budapest és Solymár közt található egy kis völgy, úgy hívják Felső-Jegenye-völgy. Budapest terjeszkedése során valahogy elkerülte a beépítést, ugyanakkor a mai napig otthont ad egy olyan vízfolyásnak, ami szinte kuriózum manapság: még az egész aszályos időszakokban is folyamatos vízbázisa van. Emiatt folyamatosan létezik itt a patak: Hűvös-ér néven emlegetik. A lentebbi szakaszon pedig betorkollik a Paprikás-patakba.

Mikor és hogyan fedezték fel a szalamandrákat?
Úgy tudom, hogy 2008 környékén volt egy lakossági bejelentés a budapesti oldalon. Egy lakos a József Attila utca egyik telkén a vízóraaknába esett szalamandrákról számolt be; a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság felé tette meg ezt a bejelentést. „Mi a teendő ezekkel a szalamandrákkal?” – kérdezte. A Nemzeti Park őrszolgálata részéről Szelényi Gábor és a témát kutató Természettudományi Múzeum, illetve a Magyar Madártani Egyesület Kétéltű és Hüllővédelmi Szakosztályának részéről Vörös Judit jöttek ki megnézni ezt a bejelentést. Először ők se hittek benne, hogy valós az információ. Az volt a feltételezés, hogy dunai tarajos gőte lesz, de legnagyobb meglepetésükre tényleg szalamandrák voltak a vízóraakna foglyai. A környékbeli lakosokkal beszélgetve kiderült, hogy ez egy általuk megszokott dolog: a kertjükben néha megjelennek ezek az állatok. Szelényi Gábor és Vörös Judit elkezdték nézni a környéket, hogy hol lehet mégis a forráspopuláció, hogy kerülhettek ide ezek a szalamandrák. Akkor derült ki számukra, hogy ez a kis nagyon rövid völgyszakasz ideális élőhelye a foltos szalamandrának.

Hány egyedre becsülik a populációt?
A fentieket követően Kiss István, az akkori Szent István Egyetem (SZIE) kutatója kezdte el módszeresen vizsgálni ezt a populációt: rendszeresen kijött, amikor a szalamandrák aktívak voltak, főképp éjszaka. Az általa koordinált kutatásban – ha jól tudom –  Szelényi Gábor és Vörös Judit is részt vett. A látott egyedekről felvették a biometriai adatokat, a testméreteiket: a tömegüket, a hosszukat az orruktól a kloákáig, illetve a farkuk hosszát. A szalamandráknak egyedi mintázatuk van, így a legfontosabb az volt, hogy minden észlelésnél készült egy fotó, főként a hátmintázatukról. Ezen felvételek egy adatbázisba kerülnek, ahol ezek megvizsgálhatók és azonosíthatók az egyedek. Ily módon gyűltek az észlelési és a visszafogási adatok. Utána egy fogás-visszafogás modellel becsülték az állományméretet, egy hosszabb időszak alatt gyűlt adatokból. A vizsgálat során 2008 és 2014 között mintegy 1800 átalakult fiatal vagy kifejlett példányt különítettek el. Hozzá kell tenni, hogy ezeknél a kétéltűeknél azért van fluktuáció az évek alakulásában, tehát vannak jobb évek, rosszabb évek. Emellett a felnőtt egyedek állománynagyságáról beszélünk, hiszen a szalamandra nőstények évről évre akár fejenként 30 lárvát engednek be az élővízbe. Tehát időszakosan szalamandra lárvából jóval több is van, de csak a töredékük éri el az ivarérett kort.

A szalamandra védett faj, így ez lehetett egy hivatkozási alap, hogy elindítsák a terület védetté nyilvánításának folyamatát.
Magyarországon minden kétéltű és hüllő védett, és ez igaz a szalamandrára is. A foltos szalamandrának 50 ezer forint az eszmei értéke, ami egy kicsit magasabb védettségi kategória, mint némelyik még gyakoribb kétéltű fajunk esetében. Amit biztosan tudtunk, hogy a szalamandra jellemzően az Északi-középhegységben, a Kőszegi-hegységben fordul elő és itt a Budai-hegységben, illetve Pilis területén nagyon ritka ez az állat. Tehát ami izgalmassá teszi a dolgot, hogy a Budai-hegységnek ez az egyetlen ismert foltos szalamandra előfordulása; a közeli pilisi előfordulástól is viszonylag messze vagyunk. A megtalálásakor felmerült annak a lehetősége, hogy ez a populáció egy mesterséges betelepítés eredménye, de Vörös Juditék genetikai vizsgálatának az a konklúziója, hogy ez gyakorlatilag a hajdani, feltehetően nagyobb kiterjedésű budai szalamandra-állománynak egy visszamaradt maradványpopulációja.
Ilyen formában ez egy kuriózum: ha ez az állomány felszámolódna, akkor a Budai-hegységből eltűnne a foltos szalamandra, ezért fontosabb szerepe van itt a védelemnek. Megvizsgálták a kollégák, hogy a környék korábban nem élvezett semmilyen védettséget, tehát a budai tájvédelmi körzetnek ez nem volt része, valahogy kimaradt a kijelöléskor. A Pilisi Parkerdő kezelésében levő erdőterületről van szó, viszont rögtön a megtalálásakor már napirenden volt az M0 körgyűrűnek az északi bővítése: egy közlekedési csomópontot terveztek erre a területre. A védettség hiánya könnyen a fejlesztések irányba tereli ezeket e területeket. Már akkor is féltünk, előbb-utóbb a fejlesztők megálmodnak ide valamit, illetve az erdészet 40-50-60 éves vágásfordulóval dolgozva bizonyos erdőterületeket időnként letermel teljes egészében, és erdőfelújítás történik. Tehát ez a félelem is benne volt abban, hogy szükségét éreztük a védetté nyilvánításnak. Mi az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi szakosztályaként évről évre bizonyos fajokat megnevezünk mint év kétéltűje vagy év hüllője. 2019-ben a foltos szalamandrát azért neveztük meg év kétéltűjének, mert az előző években derült ki, hogy Nyugat-Európában a szalamandrákat támadó gombabetegség, a Batrachochytrium salamandrivorans, a békákat támadó kitrid gombafertőzésnek egy variánsa komoly állománycsökkenéssel járó pusztulásokat okozott Hollandia területén és talán Belgiumban is. Innentől kezdve ez egy olyan téma volt, amire szerettük volna felhívni a figyelmet: igenis valahogy foglalkoznunk kellene ezzel a dologgal.
A betegség bizonyítottan délkelet-ázsiai egzotikus fajoknak a behozatalával került be Európába. Mindenesetre ez a kiáltványunk, hogy a foltos szalamandra az év kétéltűje pont egybe esett azzal, hogy MNV Zrt. által eladott portfólióban szerepelt három, a Felső-Jegenye-völgynek a részét képező telek, és társasházi építkezést terveztek oda. Mi akkor szembesültünk azzal, hogy gyakorlatilag ez a Huba vezér útjának a folytatása, ami most ránézésre egy erdő, de az igazából kiparcellázott telkek sora, amelyek bármikor beépülhetnek, ha értékesítik őket, vagy maga az állam úgy dönt, hogy be kell építeni őket. Akkor vettük fel a kapcsolatot az önkormányzatokkal: először a II. kerületivel, majd később a fővárosival. Vázoltuk nekik azt a javaslatunkat, hogy szerintünk ez az érték, hogy itt van a szalamandra populáció, illetve ez a természetes vízfolyás, az épp elég indok arra, hogy helyi védettséget kapjon a terület. Mindez kiegészült Berényi Zsombornak azzal a szakdolgozatával, ami feldolgozta ennek a területnek az összes védett értékét. Tehát a szalamandrákon kívül is elég sok védett növény- és állatfaj fordul még elő itt.

Hogy halad a védetté nyilvánítás?
Mára kihirdették, tehát a terület helyi védettséget kapott, és mind a II. kerület, mind a főváros úgy tekint a területre, hogy elsősorban a szalamandrák, a helyi természetvédelmi értékek megőrzésének kell szentelni ezt a területet. Ez azt is jelenti, hogy az erdőgazdálkodó is eszerint kezeli az erdőt, tehát nem tervezi a teljes fakitermeléssel járó felújítást, hanem csak a szükséges mértékű beavatkozásokra kerül majd sor a jövőben, vagyis a meglévő erdőállapotot tartják fenn. Ki is táblázták a környéken, hogy védett a terület, illetve a II. kerületi önkormányzat, de korábban a helyi lakosok is szerveztek olyan szemétszedő akciókat, amelyek a terület megtisztítását célozták. Az a legfontosabb, hogy ezzel a történettel a helyben élőket is rá tudtuk ébreszteni arra, hogy ez egy fontos érték. Persze eleve onnan indult a történet, hogy egy helyi lakos jelentette be a szalamandrákat, de azért nem biztos, hogy minden itt lakó tisztában volt vele, hogy milyen értékek húzódnak meg itt a közvetlen közelükben. Az a tapasztalat, hogy egy ilyen nagy városban, mint Budapest még mindig vannak megőrzendő értékek, nagyon tudja erősíteni azt a gondolatot, hogy gondolkozzunk globálisan, de cselekedjünk lokálisan.

 

Az eredeti cikk a National Geographic honlapján itt érhető el

Mitől fehér a nógrádi csodaszarvas?

A Nógrád megyében feltűnt fehér dámszarvas ritka, de nem párját ritkító színváltozat, van belőle fekete is. A magyar krónikás hagyomány csodaszarvasa viszont legjobb tudásunk szerint nőnemű volt.

Szerző: Bihari Dániel

 

A teljes cikk a 24.hu-n itt érhető el

Magyarország energiafelhasználása: mi jellemző most, mi várható a jövőben?

Magyarország energiafelhasználása olyan jelenség, amit lokálisan kezelünk, holott szerves része a globális folyamatoknak. Ráadásul energiafogyasztás terén rögtön két, egymást részben fedő területről beszélünk, az elektromos áram, mint villamos energia fogyasztásáról és általában az energiahordozók (földgáz, kőszén, stb.) fogyasztásáról.

Szerző: Rónay Péter

 

A gáz országokon keresztül futó vezetékeken át érkezik – és részben folyik is tovább már országokba. A villamos energia hálózat összekapcsolódik a szomszédos országokéval. A fosszilis erőművek füstje a környező országok levegőjét is érintheti.

Magyarország energiafelhasználása az egyik legfontosabb stratégiai terület is – érthető, miért van folyamatosan napirenden a legmagasabb, kormányzati szinten, az aktuális kormánytól függetlenül. Olyan vetülete ez a gazdasági, társadalmi, sőt kulturális helyzetünknek, amely az életünk szinte minden területére kihat.

Magyarország energiafelhasználása befolyásolja nem csupán szinte minden termék és szolgáltatás árát, de azt is, hogy lesz-e folyamatosan tiszta vezetékes ivóvíz, lakossági áram, vagy éppen fűtés a tél során.

Megközelítőleg mennyi Magyarország energiafogyasztása?

KSH oldalán elérhetők a legfrissebb adatok Magyarország energiatermeléséről és fogyasztásáról egyaránt. 2020-ban például a primer energiahordozók termelése meghaladta a 450,8 PJ-t, azaz petajoule-t.

Azok kedvéért, akiknek túl sok idő telt el a fizikaórák óta (ehhez öt perc is elegendő lehet a túlságosan unalmas órák esetében), a joule az energia szabványos mértékegysége. Egy joule egy wattnyi teljesítménynek felel meg, amelyet egy másodperc alatt sugároznak ki vagy adnak le.

Egyszerűbb inkáb wattórában számolni. 1 petajoule 0,277778 terrawattórának (TWh), azaz megközelítőleg 278 gigawattórának felel meg. A 450,8 PJ így 125,2 TWh villamosenergia-termeléssel egyenértékű.

Mi az a primer energiahordozó?

A primer energiahordozók közé tartozik gyakorlatilag minden olyan energiaforrás, amiből elsődlegesen nyerjük ki az energiát (és nem, mondjuk, előbb feltöltjük, mint az akkumulátorokat).

Ide tartoznak

  • a nem megújuló erőforrások (szén, kőolaj, földgáz, a kőolaj- és földgázkitermelés melléktermékei, atomenergia),
  • az emberi tevékenységből eredő megújuló erőforrások (biogáz, biomassza, kommunális és ipari hulladék, bioüzemanyag), továbbá
  • a természetes megújuló erőforrások (nap-, szél-, víz- és geotermikus energia).

Az energiatermelésünk csökken, bezzeg a fogyasztásunk!

Mint látható, húsz évvel ezelőtt, 2000-ben majdnem 36 PJ-lal magasabb volt a termelés, sőt 2010-ben 46 PJ-lal haladta meg a 2020-as év primer termelését.

Mindenki tippelhet, vajon az energiafogyasztás is követte a termelés változását? Persze, hogy nem.

Habár 2019-es a legfrissebb adat, vélhetően a 2020-as karanténozás miatt még magasabb lesz a végső energiafelhasználás, azaz a fogyasztók által ténylegesen felhasznált energia mennyisége. Ez 2019-ben 750,9 PJ volt, azaz 208,58 TWh villamos áram.

Miből tevődik össze Magyarország energiafelhasználása?

Amikor országok energiafogyasztását vizsgáljuk, rögtön előkerülnek olyan tételek, amiket mindenki utál látni a saját áramszámláján. Ilyen például a hálózati veszteség.

Tekintsünk el attól, hogy miért fizetjük, ha nem a mi hibánk, hogy az elektromosság veszteséggel jut el az erőműből a transzformátorba onnan meg a fogyasztókhoz. Az ország egésze esetében ugyanis az számít, hogy minden fogyasztó kiveszi-e a részét a költségek megfizetéséből.

Lakosság vagy cég – nem mindegy, ki fogyaszt

Ráadásul itt rögtön két nagy csoportra is kell osszuk a fogyasztókat, ugyanis meglehetősen nagy különbség mutatkozik a lakossági és a versenypiac között az összfogyasztást tekintve. Tegyük hozzá, ez általában minden fejlett országban így alakul.

A két fogyasztói csoport mellé betársul harmadik tényezőként a hírhedt hálózati veszteség, illetve cimborája, az erőművi felhasználás – ők ketten együtt jól mérhető fogyasztást produkálnak. Magyarország energiafogyasztásáért tehát három nagy csoport felel:

  1. Egyetemes szolgáltatás, avagy lakossági fogyasztók
  2. Versenypiac, azaz közületi fogyasztók
  3. Hálózati veszteség és erőművi felhasználás

1. Egyetemes szolgáltatás (lakossági fogyasztók)

A MET Magyarország Zrt. 2020-as cikke alapján a lakosság fogyasztja el az összes hazai áram 26 százalékát: 45,4 TWh összefogyasztásból 11,7 TWh-t az egyszerű, hétköznapi emberek hoznak össze.

Többek között azon eszközük töltésével, amin ezt a cikket olvassák. Tegyük hozzá, hogy ez remek hasznosítása a megtermelt áramnak. Akadnak azonban káros fogyasztói szokások.

Például feszültség alatt tartani használaton kívüli elektromos berendezéseket (mondjuk a lapostévét két sorozat között, vagy a kávéfőzőt mikor éppen nem fő le egy újabb adag fekete).

Ráadásul, ha valaki beruház napelemes rendszerre, akár teljes mértékben képes lehet kompenzálni a fogyasztását, amivel mindenki nyer – legfőképpen a Természet és az, akinek a havi áramszámlája a töredéke lesz a korábbinak.

2. Versenypiac (közületi fogyasztók)

Persze igazságtalan lenne a lakosságra mutogatni, hogy mi tehetünk mindenről – a versenypiac önmagában 26,9 TWh-t használ el, ami az 59%-a a teljes fogyasztásnak.

Itt is igaz az, hogy igencsak bele kéne húzni az energiatakarékosságba és egyre nagyobb mértékben áttérni a megújulók használatára, mert az ország iparának és szolgáltató szektorának van hova fejlődnie!

3. Hálózati veszteség és erőművi felhasználás

Az energia nem vész el, csak átalakul – az összfogyasztás esetében kb. 15%-ot, azaz 6,8 TWh-t tesz ki az a veszteség, ami az erőművek működése, továbbá az erőművek és a végfogyasztó közötti szállítás során keletkezik.

Igen, az erőművek önmagukban is jelentős mennyiségű energiát fogyasztanak el, hogy elektromos áramot termeljenek – persze, nagyon nem mindegy, hogy mekkora hatásfokkal alakítanak át hő- vagy mozgási energiát árammá!

Milyen erőművek vannak ma Magyarországon? Milyen arányban szolgáltatnak energiát?

Habár klasszikusan megújuló és nem megújuló erőforrások szerint különböztetik meg az erőműveket egymástól, érdemes inkább ennél szabatosabb felosztást alkalmazni. Attól ugyanis, hogy egy erőmű megújuló erőforrást használ, még nem biztos, hogy jobban óvja a környezetet.

Gondoljunk csak Bős-Nagymarosra. Habár ez vízerőmű, a környezetben mérhetetlenül több kárt okozott volna, ha teljesen elkészül, mint amennyit egy modern gázerőmű. Már önmagában a vízlépcsők kialakítása miatt két kiemelten értékes természeti táj károsult, a Szigetköz és a Dunakanyar.

Habár léteznek olyan egészen modern erőmű fajták, mint például a hullámerőmű, a legtöbb az ipari forradalom kezdete óta leginkább a „forgassuk meg valamivel a turbinákat” alapelvet követi.

A fosszilis/nem megújuló energiaforrást hasznosító erőművek fajtái:

  • Hőerőmű (szén vagy gáz),
  • Atomerőmű.

A megújuló energiaforrást hasznosító erőművek fajtái:

  • Vízerőmű,
  • Szélerőmű,
  • Geotermikus erőmű,
  • Naperőmű.

A Magyarországon működő, megújulókat hasznosító erőművek közül lényegében kettő az, ami képes folyamatosan áramot termelni (víz és földhő). A szélerőművek és naperőművek esetében az energiaforrás változékony, illetve az utóbbi esetében az időjáráson túl a napszak is befolyásolja, mennyi energiát képes termelni.

Az erőművek között, termelt energia alapján, a legnagyobb arányban az atomenergia képviselteti magát, pedig csupán egy működik Magyarországon. Paksot mindenki ismeri, ám azt már kevesebben tudják, hogy atomreaktorból több is található: egy kutatóreaktor Csillebércen, egy pedig a főváros szívében, a BME területén.

Persze mindkét kutatóreaktor biztonságos, nem miattuk nyaraltak az úttörők sugárzó arccal a gyerektáborban. A csillebércit ráadásul több mint hatvan éve, 1959. március 25-én helyezték üzembe.

Melyek a legjelentősebb magyarországi erőművek?

Magyarországnak 17 nagyerőműve van, amelyek az energiatermelés legnagyobb részét biztosítják, habár a megújuló erőforrások egyre nagyobb részesedést vívnak ki. Azonban jellemző hazánk energiamixére, hogy az öt legerősebb erőmű közül öt nem megújuló energiaforrást használ.

Ennek több oka is van. Például vízerőműveket már régóta építenek, de az ország területén érdemben nincs olyan folyószakasz, ami alkalmas lenne akár csak tizedannyi vízierőmű-kapacitásra, mint mondjuk Norvégia vagy Németország.

Magyarország öt legnagyobb teljesítményű erőműve, sorrendben:

  1. Paksi atomerőmű
  2. Mátrai Erőmű
  3. Gönyűi Erőmű
  4. Dunamenti Erőmű G3
  5. Dunamenti Erőmű G2

Mekkora az aránya az atomenergiának?

Az energiatermelés terén, aligha meglepő módon, az atomenergia viszi a prímet még mindig. Az energiatermelés 2019-ben elérte az 33,1 TWh-t, aminek majdnem a felét Paks állította elő. A megújulók terén viszont folyamatos a növekedés, tíz év alatt (2008-2019) a duplájára nőtt.

Az össztermelés megoszlása kategóriánként:

  • 49% — atomenergia
  • 27% — földgáz és olaj
  • 12% — szén
  • 11% — megújuló:
    • 5% — biomassza
    • 3% — nap
    • 2% — szél

Mennyi földgázt használunk Magyarországon?

Általánosságban véve azt mondhatjuk, hogy hazánk energiaszektora folyamatosan pozitív irányban alakul át. Az olajtermékek használata a lehető legminimálisabbra csökkent és a szén- és földgáz használata szintén csökken.

2015-től az utolsó mélyművelésű szénbányát a Márkushegyet is bezárták. Földgázból is alig 54,8 Petajoule-nyit termeltünk.

Remekül hangzik, igaz? Természetesen! Csak egy kis bökkenő akad. Az, hogy folyamatos energiaimportra, és energiahordozó-importra szorulunk.

Földgázból mindjárt 426,5 Petajoule-nyi érkezett az országba. Bár ennek legnagyobb része nem villamosenergia-termelésre ment el, a lakossági fogyasztás is csökken. Igaz, ettől még a földgáz adja a villamosenergia-termelésünk több mint ötödét.

A lakosság is egyre kevesebb gázt használ

KSH adatai szerint 2019-ben például országosan, havonta 86,8 m3 gázt használt el a lakosság fejenként – ez valamivel kevesebb, mint a 2017-es 94,2 m3 és alig 69%-a a 2003-as csúcsnak. Akkor átlagosan 125,4 m3 gáz fogyott az év során minden hónapban, háztartási fogyasztónként.

Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a földgáz felhasználása, akár lakossági fogyasztásról, akár áramtermelésről van szó, bár évről évre változik és esetenként növekszik az előző esztendőhöz képest, hosszú távon mégis stabilan csökken.

De akkor hogyan tudjuk a folyamatosan növekvő energiaigényt kielégíteni? Nos, részben importból, részben pedig – ami igazán örvendetes – megújuló erőforrásokból.

Mennyi energiát termelünk a megújuló energiaforrásokból?

A megújuló erőforrások esetében a szubjektív meglátásom az, hogy a biomassza ide sorolása eléggé szürke zóna – illetve az elégetése miatt inkább fekete füsttel teli zónának nevezném.

Mert igaz ugyan, hogy a kifejezetten eltüzelésre ültetett energiafák és energiafüvek a megújuló erőforrások közé sorolandók, de hát akkor is csak növényeket égetünk!

Ráadásul több fenntarthatósági és természetvédelmi probléma adódik az energiaültetvények terjedésével. Hogy mást ne említsek, az élelemtermeléstől veszik el a helyet az energiafű-ültetvények.

Mindenesetre, akit részleteiben, tudományos igénnyel érdekel a biomassza hasznosításának lehetősége, érdemes elolvasnia Pappné Vancsó Judit doktori értekezését.

A megújuló erőforrások energiamixe Magyarországon

MEKH által közölt adatok alapján hazánkban, bár tényleg fejlődik az ágazat, a megújulók még mindig túl kis százalékban vesznek részt az energiatermelésben: összesen 16,36% volt a részesedésük 2020-ban.

Ebben pedig már benne van a fentebb említett biomassza elégetése is, ami 1666 GWh-nyi áramot termelt. Szerencsére ez már csökkenő tendencia, míg a napenergia hasznosítása kimagasló mértékben, 71%-kal növekedett és elérte a 2450 GWh-t.

Mi a jövője Magyarország energiafelhasználásának?

Az energiatermelés és -felhasználás megfelelő irányáról sehol sincs igazán egyetértés. Akit a téma érdekel, az évtizedek óta követheti nyomon a jelentős mértékben eltérő szakmai és politikai irányzatok csatározását Európában és lassanként az egész világon.

Elég csak a három legjelentősebb szakmai csoportot említeni: a szénhidrogének híveit, az atomenergia támogatóit és a tisztán zöld, azaz megújulókra esküdőket. Ráadásul ezek nem szigorúan elhatárolt halmazok, hiszen átfedéseket figyelhetünk meg mindenütt.

Gondoljunk például az atomenergia híveinek arra az állítására, hogy az egyik legzöldebb energiát atomerőművekben állítják elő, vagy a németországi zöld politika érvényesülésével párhuzamosan megnyitni kényszerült, lignitet tüzelő erőművekre és a terjeszkedő lignitbányák okozta környezeti károkozásokra.

Történelmi okokból, érthetően, az atomenergia okozza a legtöbb vitát immáron évtizedek óta. Az is mind fontosabbá váló kérdés, hogy jó választás-e az atomenergia a klímaváltozással szemben?

Nem minden zöld, ami megújuló

Ahogy fentebb említettem, a biomassza energiatermelésre való használata egyfelől megújuló erőforrásnak minősül, másfelől meg nem túl környezetbarát. Erről dr. Gyulai Iván írt egy átfogó tanulmányt, ami a Magyar Természetvédők Szövetsége gondozásában jelent meg.

A legfontosabb kérdés tehát, amire választ kell adnunk, hogy milyen irányban akarunk tovább haladni.

Persze, ez itt most csak elméleti fejtegetés, ugyanakkor egyre többször dönthetünk a mindennapi életünk során is, hogy melyiket támogatjuk – például amikor igyekszünk inkább elektromos autót vásárolni, vagy úgy döntünk, beruházunk egy házi napelem rendszerre.

Megújulók terén nincs túl sok választási lehetőségünk

Szintén figyelembe kell vennünk a jövőt illetően, hogy milyen földrajzi adottságokkal bír az ország.

Tényleg jól hangzik, hogy legyen vízerőmű, mert az tiszta energiát állít elő, de ha nincs hozzá megfelelő vízrajzi lehetőség, akkor a hajunkra kenhetjük – ahova lehetett, már építettek idehaza vízerőművet.

Szélerőművek esetében nehéz megmondani, milyen eredményeket érhetne el az ország, ha szinte a teljes területén építési szabályozások akadályozzák az új szélerőművek telepítését.

Két olyan megújuló és tényleg zöld energiaforrással bír tehát az ország, amit érdemi környezetkárosítás nélkül hasznosítani tudunk. Ez a napfény és a földhő.

Alaperőmű nélkül a kókusztejes soy latte macchiatót se lehet mindig lefőzni

A környezettudatosság akkor vezet célra, ha szaktudással párosul. Tényleg remekül hangzik, hogy minden energiát megújuló erőforrásokból biztosítsunk, csak éppen ez nem megoldható egy fejlett országban.

Kivéve, persze, ha olyan földrajzi adottságokkal bír, mint Norvégia, ahol az energiafogyasztás 99%-a vízerőművekből érkezik – igaz, nem is 50-80 milliós a lakosságuk.

Magyarországon az alaperőművek, azaz folyamatosan, az év minden napján szabályozható terheléssel üzemelő erőművek ezért jó eséllyel sosem lesznek megújuló erőforrást használók. Legalábbis a gyakorlati fizika jelenlegi szintjén.

Természetesen már többféle technológiai megoldás is létezik arra, hogy ne kelljen akkumulátor-telepeket használni a megtermelt többletenergia tárolására.

Ám ezek mindegyike kis, pár megawattos léptékű, ami lokális energiaszolgáltatásra megfelelő, de országos, vagy akár megyei szinten már kevesek – ha pedig tartósan nem tudnak termelni a megújuló források, akkor tárolni sincs mit.

Mindez persze a jelen – előfordulhat, hogy 2050-re a legtöbb alaperőművet már lokális erőművek és tárolóegységek váltják fel.

A jövő lehet, hogy zöld lesz

Márpedig ha nem lehet folyamatosan és stabilan biztosítani a szükséges villamos energiát helyben, akkor vagy áramszünetekre kell számítani, vagy importálni az energiát Magyarország energiafelhasználásához.

A földgáz körüli huzavona és az üzemanyagok árának változása tökéletesen megmutatja, mennyire „remek” irány, ha növeljük egy ország kitettségét energiatermelés terén.

Ezért jelen pillanatban azt mondhatjuk, hogy bár országos szinten nehéz megmondani, mit hoz a jövő, helyi szinten igenis törekedni kell az energiafüggetlenségre, akár napelemekkel és település-szintű naperőművekkel, akár geotermikus erőművekkel.

Mert lehet, hogy a jövő zöld lesz, de a jelenben fogyasztjuk az áramot – és elég kellemetlen az a tudat, hogy külföldi politikusok tarthatják a kezüket a kapcsolón.

 

Az eredeti cikk az xforest.hu-n itt érhető el

Időzített bombát jelentenek a homokhátságra telepített fenyveseink az erdőtüzek miatt

Kelet-Ukrajnában, ahol a homokon ugyanúgy fenyveseket ültettek, mint itthon a Duna-Tisza közi homokhátságon, egyetlen év alatt kétszáz négyzetkilométer égett le. Ha egy ekkora terület lángra lobbanna Magyarországon, ott emberek halnának meg, tanyák pusztulnának el. Többek között erről beszél podcastünkben Tölgyesi Csaba, az MTA-Debreceni Egyetem kutatócsoportjának tagja, aki elmondta: a klímaváltozás miatt, a szénmegkötés érdekében is lényegesen hasznosabb az őshonos növényzet visszaállítása az idegenhonos fák ültetésénél.

 

Egyértelműen az eredeti, őshonos vegetáció képes a legnagyobb mértékben megkötni a szenet az MTA-Debreceni Egyetem kutatócsoportjának megfigyelései, mérései szerint. Az eredményeket 2021-ben publikálták, többek között a tudományos akadémia honlapja is beszámolt róluk. Tölgyesi Csaba, a Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport tudományos munkatárs podcastünkben elmondta:

Nagy vágyunk, hogy megkössük a légköri szenet, de ezt nem feltétlenül csak az aktív, élő növényzet tudja tárolni. A gyepek sok esetben a talajban raktározzák el, ezt láthatjuk a Hortobágyon vagy Békés-megyében is. A szántási időszakban Békésben mindenfelé fekete földet látunk, itt a lebomlatlan szénvegyületeket az őshonos sztyeppvegetációk halmozták föl a szenet.

Erre nem képesek például az őrségi erdővegetációk, de az esőerdők talajában is minimális a széntartalom. A lápokban, mocsarakban ellenben szintén magas a lebomlatlan szénvegyületek aránya, így ha lecsapoljuk őket, és erdőket telepítünk rájuk, több élő szerves anyagot találunk ugyan a fákban, de a lecsapolással (sőt pusztán a faültetéssel is a fák párologtató hatása miatt) szárad a talaj: érintkezik a légköri oxigénnel és eloxidálódik. Így nettó szénkibocsátás figyelhető meg, ha mondjuk egy észtországi lápvidéket beerdősítünk. Mint a szakember hozzátette:

Azzal, hogy a Duna-Tisza közi homokhátságot beültetjük fenyőerdővel, csökkentjük a víz beszivárgását, ami így nem tudja táplálni a lápokat, vagyis szénkibocsátóvá alakítjuk őket. A mélyebben fekvő vidékeken mezőgazdasági területeket is találunk, de a gyökerekbe így nem jut el a korábban megszokott vízmennyiség, a biomassza mennyisége csökken a térségben.

A homokhátságon megvan ugyan az érthető hagyománya az erdősítésnek. Korábban ugyanis fásítással állították meg a futóhomokot, de sok egyéb tényező mellett ezzel is hozzájárultak a vízhiány kialakulásához. A mai intenzív erdőművelés helyett, letermelést követően az őshonos vegetációt kellene visszaállítani a kutatócsoport szerint, törvényi szabályozással elősegíteni az erdős sztyepp kialakulását, nem pedig az újratelepítési kötelezettségnek megfelelve telerakni idegenhonos fenyőkkel.

De van más probléma is, mint kiderült. Ezek a fenyvesek rendkívül gyúlékonyak, még zöld állapotban is lángra lobbanhatnak a gyantaanyaguk miatt. Elő is fordultak már a térségben erdőtüzek, a klímaváltozás, az egyre aszályosabb nyarak pedig segíti a kialakulásukat. Tölgyesi Csaba úgy véli:

Ez a hatalmas fenyves állomány gyakorlatilag egy időzített bomba. Mindez már ember és vagyonvédelmi probléma. Kelet-Ukrajnában, ahol tavaly jártunk, olyan viszonyok figyelhetőek meg, amilyeneket itthon körülbelül ötven év múlva várhatunk. A homokon ott is fenyveseket ültettek, de ezek már eljutottak abba az időbe, hogy le is égtek. 2020-ban húszezer hektár égett le, ami óriási terület, kétszáz négyzetkilométer, és ez csak egyetlen év volt. Ha egy ekkora terület leégne Magyarországon, ott emberek halnának meg, tanyák pusztulnának el.

De az utolsó mentsvár sem állja meg a helyét a kutatók szerint: a klímaváltozással járó sztyeppesedés miatt sem lehet majd gazdaságosan termelni. A támogatásokkal lehet ugyan pozitív mérleget kihozni, a társadalom egésze számára ez nem lesz nyereség.

A drámai jövőkép mellett egy reménytelit is felvázolt viszont a Szegeden élő kutató, aki lát a társadalomban pozitív folyamatokat is. Mindez és a kutatómunka többi eredménye is kiderül a beszélgetésből.

 

Az eredeti cikk a thevip.hu-n itt érhető el

Az egész világon kapkodnak ezekért a magyar kutyákért: miért ilyen népszerűek?

A kutyákat tulajdonképpen mindenki szereti, és mi, magyarok és rendkívül különleges fajtákkal dicsekedhetünk, ráadásul egyes fajták külföldön is népszerűek. Bár tény, hogy Magyarországon a legtöbb fajta közimádatnak örvendhet, a többi azonban mondhatni, hogy kissé háttérbe szorult. Ha megkérdeznénk néhány ismerősünket, valószínűleg kevesen tudnák felsorolni mind a 9 négylábút. De miért fontosak ők nekünk? Egyáltalán, melyik 9 fajtáról beszélünk? Melyik hódította meg Amerikát is? Ezekre kaphatunk most választ.

Életünk szerves részét képezik a kutyák, ám a fajtát tekintve már igen különbözőek, olykor-olykor válogatósak vagyunk. Vannak, akiknek nem számít a pedigré, kifejezetten a mentett ebeket vagy éppen a keverékeket részesíti előnyben. De természetesen bőven akadnak olyanok is, akik kizárólag fajtiszta kutyusokat választanak vagy a hazai fajtákat támogatják. Azt, hogy a 9 őshonos magyar kutyafajta támogatása mennyire fontos, jól mutatja, hogy az Agrárminisztérium is súlyos milliókat költ/költött rájuk. Először is, ismerjük meg magyar kutyáinkat:

Kuvasz, a fehér óriás 

Az egyik legrégibb kutyánk a kuvasz, a mai Magyarország területére még a honfoglaló magyarokkal kerültek az elődei. Elsősorban nyájőrzésre, valamint ragadozó vadállatok és a rablók ellen használták, mivel intelligens őrző-védő fajta. Az Árpád-kortól egészen a XX. század elejéig népszerű vadászkutya volt, majd a tanyák és a vidék nyájőrző kutyája lett. Az Agrárminisztérium többféle módon is támogatja a magyar kutyafajták egyedszámának bővülését, így több tízmillió forintos forrást biztosítanak például DNS-alapú vizsgálatokra és a népszerűsítő programokra is. A kuvasz jellemvonásai alapján alkalmas arra, hogy a 21. században is az ember társa maradjon, ezért ennek érdekében például tavaly január 1-től már a törzskönyvezésének költségeit is megtéríti az agrártárca.

A méltán híres magyar vizsla 

A vizslát talán senkinek sem kell bemutatni, ám azt már kevesebben tudják, hogy 1900-ban a kihalás fenyegette. Története a XIV-XV. századra nyúlik vissza, ekkortájt tenyésztették ki a pannon kopóból, abból a célból, hogy levadássza az apróbb állatokat. A XX. század elején nemzeti összefogással szerencsére sikerült újjáéleszteni a vérvonalat. Nem sokkal később, az 1930-as években pedig kitenyésztették a drótszőrű változatát is, mely nem meglepő módon megint csak sikert aratott – a mai napig egyaránt.

A kutya, akit sokan fehér pulinak hisznek

A másik legrégebbi kutyafajtánk nem más, mint a komondor. Ősei még Ázsiában éltek, majd a vándor-pásztorkodó magyarok hozták el őket. Nagyszerű nyájőrző, hiszen még csak tanítani sem kell rá, ösztönösen védelmezi a területét.

A báránybőrbe bújt kutya: a mudi

Magyarországon kívül kevésbé ismert a mudi, pedig egy igazán sokoldalú állat. Munkakutyaként őrzi a marhákat, a háztól és udvartól távol tartja a patkányokat. Egyébként a XVIII-XIX. századi magyar terelőkutyák és különféle német juhászkutyák keveredéséből „jött létre”.

A magyar kutyák Usain Boltja: a magyar agár

Most pedig elérkeztünk a legősibb vadászkutyánkhoz, a magyar agárhoz, melyet szintén keletről hoztak be a magyarok. Hosszú-hosszú időn keresztül a lovas vadászatokhoz elengedhetetlenek voltak. A XIX. században keresztezték az angol agárral, így még finomabb külsőt kapott, szerencsére belső értékei viszont nem csorbultak. Az agarunknak a II. világháború okozta majdnem a vesztét, de végül sikerült „összekapdosni” a megmaradt egyeteket, és fenntartani a fajtát.

A leghíresebb magyar négylábú: a puli

Nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is a legkedveltebb fajtánk, persze, nem véletlenül. Vérbeli terelőkutya, nagyjából 100 éve kifejezetten erre a célra tenyésztik. Ázsiából került ez a típus is hozzánk a vándorló ősökkel, ugyanakkor már az ókori sumérok is hagytak ránk pulira hasonlító kutyaszobrot. Rendkívül egyedi, speciális szőrzete messziről is eltéveszthetetlen. 2011-ben még a Facebook alapítója is pulit vitt haza családjának.

Igazi nemzeti kincs: az erdélyi kopó

Elődje a már említett pannon kopó, már a középkorban is nagy népszerűségnek örvendett. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás fejlődésével azonban már nem használták annyit, később pedig csak a nehezen bejárható erdőkbe vitték magukkal a vadászok. A II. világháború sajnos nekik is majdnem a végzetet jelentette, de szerencsére sikerült őket megmenteni a 70-es évekre.

A puli és a pudli összegyúrva: a pumi

A francia, a német terelőkutyák és a puli kereszteződéséből „teremtették meg” a fajtát. Sokan keverik a pulikkal és olykor a pudlikkal is, de több ismertetőjegy is egyértelműen jelzi, hogy kivel is állunk szemben. A fajta kezdete a XVII. és XVIII. századra tehető. A pumikat részben csak puli-variációnak tekintették, de végül 1920-ban önálló fajtaként is elismerték. Mindezek mellett kiváló hajtókutya.

 

Az eredeti cikk az agrarszektor.hu-n itt érhető el

Új erdőt létesít az Ipoly Erdő Zrt.

A vállalat 12 év alatt összesen közel 170 hektárnyi területen hoz létre új erdőt, ezzel is tesznek a klímaváltozás hatásainak csökkentéséért.

Kovács Márton, a társaság főmérnöke elmondta: a korábban megkezdett 66 hektár erdőtelepítés után 2020–2021-ben az Országfásítási Program keretén belül 13 hektárnyi erdő létesült, önerős telepítésként pedig további 14 hektárral bővült az erdőgazdaság által gondozott erdők területe.

Jövőre az országos programban további 40 hektár telepítést végez az Ipoly Erdő Zrt., és mintegy 36 hektár új erdőt terveznek létrehozni kormányzati forrásból. A főmérnök hangsúlyozta, hogy a klímaváltozás hatásainak csökkentése, természetes környezetünk megóvása, gyarapítása az erdészek kiemelt feladata, ennek pedig fontos eszköze az erdeink területének növelése, valamint természetességének, változatosságának fokozása.

A Nógrád és Pest megyében működő erdőgazdaság az elmúlt bő évtizedben

200 hektárt meghaladó idegenhonos faállomány helyén hozott létre természetközeli erdőt, emellett közel 400 hektár erdőterületen szorította vissza az idegenhonos fafajok invazív terjedését.

A vidékfejlesztési pályázatok segítségével – amennyiben kedvező elbírálásban részesülnek – lehetőségük lesz idegenhonos fafajú erdők átalakítására őshonos állományokká, valamint a természetszerű állományokba inváziós módon betelepülő idegen fafajok visszaszorítására több száz hektárnyi területen. Ezekkel a beavatkozásokkal az erdőállományok ökológiai ellenálló képessége visszaáll a természetes állapotra.

A települések belterületein is dolgoznak az Ipoly Erdő munkatársai, az elmúlt másfél évben a Településfásítási Programban több mint 50 településen nyújtottak szakmai segítséget, a falvakban, városokban közel 800 új fa teszi zöldebbé, élhetőbbé a környezetet.

A főmérnök hozzátette: ez a program is folytatódik jövőre, Pest és Nógrád megye területén további 15 település pályázott eredményesen.

 

Az eredeti cikk az elobolygonk.hu-n itt érhető el

A Tisza nevében – film

“Emberközeli történet a Tisza és Kárpátalja hulladékproblémájáról és arról miként küzd a két főszereplő és az önkéntesek az emberi felelőtlenség ellen. A Tisza forrásától egészen a Fekete-tengerig! (Feliratok: magyar, ukrán, román, angol és szlovák, szerb, orosz, német) Fejezetek: Borzsa 03:24, Viktor telepe 05:22, Béla 08:37, Szvitlána 13:14, A patak 14:05, A szemét útja 15:49, Vásárosnamény 17:32, Tisza-tó 18:50, Duna-Tisza 22:10, Vaskapu 22:51, Duna-delta 24:24, Érkezés a Duna és tenger találkozásához 27:23, Egy halász gondolatai 30:10, A Fekete-tenger 32:42, Az iskola 34:25, Üzenet az Elnök Úrnak 37:16, Megtisztulás a patakban 41:36, A szemét újászületése 44:00, Élet a telepen 45:51, Elszalasztott lehetőség 48:12, Remény 50:42 Folyóink szennyezettsége és a probléma megoldása egyre sürgetőbb feladata lett világunknak. A Tiszát érintő műanyagszennyezés pusztítja a folyó élővilágát és elcsúfítja partjait. Viktor Bucsinszky és Franz Béla kárpátaljai környezetvédők, a hulladékprobléma enyhítése érdekében néhány éve nyitottak egy kisebb, ámde annál hatékonyabb hulladékkezelő udvart, ahol a szelektív hulladékot csoportosítják. A filmben a rendező személyesen kíséri végig küzdelmes hétköznapjaikat. Kézen fogja a nézőt és elviszi magával Kárpátaljára, majd egészen a Duna-deltáig és a Fekete-tengerig. Bemutatja a főszereplők céljait, motivációját és azt is, hogy missziójuk során milyen nehézségekbe ütköznek. A film további történetei során a kárpátaljai hulladékprobléma okaira is fény derül. A film egyik fő célja, hogy szemléltesse a pozitív szándékot és igyekezetet, amit magyar és ukrán aktivisták tesznek a probléma megoldásáért. A film végigkíséri a hulladék útját a forrástól egészen a Fekete-tengerig, amely során a néző saját szemével láthatja, hogy ez a probléma nem csupán egy nemzetet, hanem a Kárpát-medence összes országát érinti. Mindannyian kivesszük a részünket a szennyezésben és mindenhol vannak törekvések a felszámolására is. De ahhoz, hogy változás történjen mindenkinek tennie és változtatnia kell — és minden egyes ember tehet a probléma felszámolásáért. De vannak helyzetek, amikor a hétköznapi emberek és a szervezetek tehetetlenek. Ilyen például a rahói szeméttelep problémája, közvetlenül a Tisza partján. Ezért fordul a rendező Ukrajna elnökéhez Volodimir Zelenszkijhez. Maga a film egy üzenet az elnökhöz, a Tisza nevében. A film fő célja, hogy megértsük a problémát, és azt is, hogy milyen felelősséggel tartozunk a természet, a folyóink, tengereink iránt. Emellett megoldást próbál mutatni arra is, hogy mi emberek mit tehetünk azért, hogy a helyzet változzon. Mindezt egy aktuális és nagyon közeli helyszínen Kárpátalján. Az film nem hibáztat, nem felelősöket keres. Hanem biztat és remél. Történeteivel és megközelítésével emberközeli és életszerű.”

 

A teljes film a Youtube-on itt érhető el

Boldogság a világ végén egy jurtában – Mindentől távol, de a mindenséghez közel – film

“Nyáron látogattuk meg Csapó Andrissal a Rozgics családot, akik megmutatták hogyan élnek hatan mindentől távol Istenmezején, egyetlen jurtában. Mindent saját kezűleg termelnek meg, egy forrás vizét isszák és békességben élnek együtt a természettel. Megmutatták hogyan lehet gyereket nevelni, milyenek a hétköznapjaik és mesélnek arról is, hogy miért választották ezt a életet.”

 

 

A teljes film a Youtube-on itt érhető el

Őserdőt alakított ki Visegrádnál a Pilisi Parkerdő

A Kárpátok őserdeire hasonlító, 23 hektáros erdőrészletet alakított ki Visegrád határában a Pilisi Parkerdő, közel hetven éves, tudatos és tervszerű erdőkezeléssel.

Mészáros Péter, a Pilisi Parkerdő szóvivőjének tájékoztatása szerint az Erdőanyai-völgyben lévő terület fás élővilága a szakemberek legfrissebb felmérése szerint megközelíti az évszázadokon keresztül érintetlen őserdők szerkezetét.

Az 1954-ben még egykorú, homogén bükkösben mára a teljes területen 1-60 éves egyedek is megtalálhatók. A természetes erdőtársulásra jellemző összes őshonos fafaj jelen van, a bükk mellett a kocsánytalan tölgy, a gyertyán, a hegyi juhar és különböző erdei gyümölcsök.

Az erdőrészletben a holtfa jelenléte és eloszlása szintén az őserdőkre jellemző módon alakul. A lábon álló és a földön fekvő elhalt, korhadó faanyag biztosítja a tápanyag körforgást, hozzájárul a vízmegtartáshoz, és élőhelyet biztosít a lebontó szervezetek, köztük számos védett faj számára.

A Pilisi Parkerdő folyamatosan növeli az Erdőanyai-völgyben lévő kísérleti terület tapasztalatai alapján kezelt erdők arányát, amely mára meghaladja a 10 000 hektárt, a művelt terület 17 százalékát.

Az örökerdők jellemzője az erdőklíma folyamatos fenntartása, az erdőszerkezet változatossága, a vegyeskorúság, a szálankénti művelés, a famatuzsálemek, a holtfa mint fontos élőhely védelme. Az erdő tájképi jellege a fakitermelések következtében nem sérül, a külső szemlélő számára szinte észrevétlen a beavatkozás.

A völgy az örökerdő-gazdálkodás egyik legjelentősebb hazai előfutárának számító térség, ahol Madas László, a parkerdő első igazgatója 1954-ben indította el az akkor egyedülállónak számító szakmai programot az erdőrészlet természetközeli kezelésével.

A Pilisi Parkerdő az ország egyetlen parkerdőgazdasága, 65 ezer hektárt kezel Pest és Komárom-Esztergom megyében a Gerecse, a Pilis, a Visegrádi és a Budai-hegység, a Gödöllői-dombság, valamint a Csepeli-síkság területén. Területét évente 30 millió látogató keresi fel.

 

Az eredeti cikk a magyarvadasz.hu-n itt érhető el

Megmenekült a szalamandrák budai birodalma

A II. kerületi polgármester korábban az állatok rocksztárjainak nevezte a pöttyös kétéltűeket, amik most ingatlancápáknak tehettek keresztbe. A budaligeti Jegenye-völgynek is nevezett festői patakvölgy valamiért nem volt védett, pedig 1800 szalamandra bandázik itt fagymentes időben. A környékbeliek nagy része ellenezte, hogy az állami tulajdonú területeket beépítsék, a fővárosi védettség szerdai megszavazása erre lehet hatással.

Szerző: Molnár Zoltán

 

A teljes cikk a 24.hu-n itt érhető el