”Egyik kezedben egy kis jóság legyen, másik kezedben egy kis meleg” – Fekete István, a föld és a vidék embere

Horváth Tibor „Megmaradt embernek” című előadása.

Horváth Tibor középiskolai tanár, a Fekete István Irodalmi Társaság elnöke „Megmaradt embernek” című előadását a vmk kiállítótermében(ajkai művelődési központ) tartotta december 9-én. Bábics Valéria, az intézmény vezetője Fekete István „Búcsú” című költeményével nyitotta meg az összejövetelt.

Horváth Tibor személyes élményeit, illetve az író regényeiből származó történeteket, eseményeket hallgatva, megtisztelve érezhettük magunkat. Hiszen Fekete István gazdatiszt, a Nirnsee nagybirtok főintézője Ajkán vált íróvá, vagyis: ajkai író. Tizenkét évig élt itt a családjával. Ez idő alatt nem csak a földnek és az állatoknak volt jó gazdája, hanem az embereknek is. Sokrétű tevékenység, emberséges bánásmód és férfias hozzáállás jellemezte életének ezt az időszakát.

Fekete István 1929-től, a Nirnsee birtok főintézőjeként (ma úgy mondanánk: főagronómus) az uraság után mindjárt a második személy volt: ő felelt a hatezer holdas nagybirtokért. Érdekesség, hogy Nirnsee Ferenc győri illetékességű sertéskereskedő volt, így tett szert a vagyonára. A hatalmas birtokhoz három nagyobb majorság is tartozott: Pálmajor, Gizellamajor és Zsófiapuszta. Ezeket a családtagjairól nevezte el Nirnsee Ferenc: Zsófia a felesége volt, Pál a fia, Gizella pedig a lánya. A Zsófiapusztán található kastélyt felújították, ma is áll az épület. Ez volt Nirnsee Pálnak, a fiatal uraságnak a lakhelye, aki a II. világháborúban parlamenti képviselőként vesztette életét.

A főintéző és a földbirtokos hűvös és feszült viszonyát jól mutatja, hogy az uraság a Nirnsee kastély mellett álló kiskastély helyett – ahol az előző intéző is lakott – egy parasztházat adott új gazdatisztjének. A birtokos Győrben lakott, csak nyári laknak tartotta fenn az ajkai kastélyt. Gyanakvó személyiség volt, állandóan attól félt, hogy becsapják, meglopják, ezért mindenkivel szemben bizalmatlanul viselkedett.

A hatalmas kiterjedésű birtokon kiterjedt gazdálkodás folyt: 2200 sertéssel, 1800 birkával, 200 hízó marhával. Rengeteg gabonát, cukorrépát, kukoricát, lucernát és lóherét termesztettek. Rendelkezett malommal, fűrészüzemmel, tejüzemmel és gőzgépes áramfejlesztővel is. Fekete István új termelési módokat vezetett be, új terményeket honosított meg. Az ő javaslatára kezdték el termelni a fehér lóherét, aminek a magját nagy haszonnal adták el Amerikában. Irányítása alatt a tenyésztett állatok számos nagydíjat nyertek mezőgazdasági kiállításokon.

Több történet is fennmaradt arról, hogy a rábízott embereket mennyire védte, becsülte és szerette. A saját javadalmazásából naponta 10 liter tejet adott a cselédek gyerekeinek. Az ajkai iskolát akkoriban a Bányaüzem működtette. A birtokkal való nézeteltérés miatt a gyerekeket kitiltották ebből az iskolából és egy több kilométerre lévő intézménybe kellett járniuk télen, hóban, fagyban. Fekete István ekkor felkereste a bánya főmérnökét, aki ezután a gyerekeket visszaengedte az iskolába. Emellett még számos történet maradt fenn az író humánumáról, mások iránt érzett együttérzéséről. Ezek mind azt mutatják, hogy mennyire gondját viselte az embereknek és felelősséget érzett irántuk.

Írói tevékenysége

Pályája kezdetén szakmai cikkeket írt. A gazdatisztek lapjában vette védelmébe a parasztokat, a föld embereit, akik itt éltek és dolgoztak. 1931-ben a kuvasztartás ellenében a magyar vizslát vette védelmébe nemzeti hagyományként. 1933-ban az ölyvekről írt, majd a farkaskutyák veszélyességéről a „Nimród” című lapban. Kapcsolatba került Kittenberger Kálmánnal (Afrika kutató, zoológus), a “Nimród” főszerkesztőjével, aki meglátta benne a tehetséget. 1937-ben a Gárdonyi Géza Társaság pályázatára megírta első regényét. „A koppányi aga testamentuma” országos siker lett: első helyezést nyert. A könyvet bár ifjúsági regényként tartják számon, az író minden korosztálynak szánta.

Meghatározó alapművét 1939-ben írta. A „Zsellérek” nem csak irodalmi pályafutásában hozott változást, hanem a magánéletében is. A fia, ifjabb Fekete István írta meg egy magánlevélben, hogy ezért a regényért az írót félholtra verték. (Igen, az ÁVH emberei voltak.) Talán a csodán és a szerencsén múlott, hogy életben maradt. Nagyon sokáig élt az a történet, hogy autóbalesetet szenvedett, mivel a családját is megfenyegették.

Tibor elmondta, hogy amikor kölcsönkapta a regényt elolvasásra, az meg volt pörkölve. Valószínűleg a tűzből mentették ki. Annyira féltek ettől a könyvtől, hogy a rendszerváltás évében is oldalakat kihagyva merték csak kiadni. Tibor részleteket is felolvasott a műből, melyben több önéletrajzi motívum, illetve átélt és megtapasztalt történetek, események szerepelnek. (Fekete Istvánt 17 évesen sorozták be és 26 éves koráig volt katona.)

Egyre inkább kibontakozott irodalmi munkássága is. Megírta az első és egyetlen színdarabját, a „Hajnalodik” címűt, amit nagy sikerrel játszottak a Pesti Magyar Színházban. Majd megtalálta egy másik műfaj: filmforgatókönyvek írására kérték fel. 1941-ben írta a „Dr. Kovács István” című film forgatókönyvét, aminek Páger Antal volt a főszereplője, mint ahogy a legtöbb filmjének. Ez még nagyobb hírnevet adott az írójának és még több összeütközést jelentett a birtokossal.

Barátai sokadszor hívták már Budapestre, jó állást és lakást ajánlottak neki. Nehéz döntést kellett hoznia. Végül 1941-ben költözött el Ajkáról, de mindvégig a föld embere maradt. Felesége szerint soha nem tudta megszokni a fővárost. (A forgatókönyvek írása is folytatódott: „A túlsó part”, „Névtelen katona”, „Féltékenység”, „Az aranypáva” – nagy sikerű filmek voltak. A Fekete István Irodalmi Társaság kiadásában olvashatóak.)

Az előadó kitért arra is, hogy Fekete Istvánt állatregény íróként tartják számon, pedig nem annak készült. A „Csí” címűt még Ajkán írta. Természettudományos ismeretekkel rendelkezett, ezért könyveiben az állatok természetes környezetben élő igazi hamisítatlan példái a fajoknak. Nem antropomorfizált, vagyis az állatokat nem ruházta fel emberi tulajdonságokkal. Soha nem mosta el a határt állat és ember világa között.

Végül egy érdekesség. Fekete István volt az ajkai egyházközség világi vezetője. Akkoriban hatalmas telkek tartoztak a házakhoz. A római katolikus templomot mindenki ismeri itt Ajkán. Fontos tudni, hogy ez a templom az író kertjében épült.

 

Az eredeti cikk a magyarvadasz.hu-n itt érhető el