Emberi tevékenység korai nyomait találták az antarktiszi jégben

Már 700 évvel ezelőtti erdőégetések nyoma is megmutatkozik az Antarktika több helyszínén kiemelt jégfuratokban.

Szerző: Landy-Gyebnár Mónika

 

A nevadai Sivatagi Kutatóintézet (DRI – a név az intézet székhelyére, és nem kutatási szakterületére vonatkozik) légkörkutatói különös koromnyomokat azonosítottak az Antarktikán kiemelt jégmintákban: jó 700 évvel ezelőtt hirtelen megemelkedett a korom szintje, és ez az emelkedés a mai napig kitart.

A korom a biomassza égetéséből (erdők, növényzet), illetve legújabb korunkban a fosszilis energiahordozók égetéséből eredően kerül a légkörbe. Egy nemzetközi kutatócsoporttal együttműködésben a nevadai szakemberek igyekeztek kideríteni, honnan származhat vajon a korom. A Nature-ben közzé tett eredmények egészen furcsa eredetre mutattak rá: az új-zélandi maorik termőföldszerző erdőégetései szolgálhattak a korom forrásaként. Ez az égetés hatásában jelentősen felülmúlta a déli féltekén az iparosodás előtti 2000 év minden koromkibocsátását!

„Az az elképzelés élt bennünk, ha visszamennénk néhány száz évet, az iparosodás előtti időkre, akkor tiszta, érintetlen világot találnánk, ám a kutatásunkból kiderült, hogy már több mint 700 éve is olyan hatásunk volt a környezetre, hogy az a Déli-óceán és az Antarktika területén is nyomot hagyott” – mondta Joseph McConnell, a kutatás vezetője.

A kutatók hat antarktiszi jégfuratot vizsgáltak meg egy olyan módszerrel, amelyet McConnell laborjában fejlesztettek ki még 2007-ben. A James Ross-szigeten lévő furatokban 700 éve megháromszorozódott a korom mennyisége, és az 1600-1700-as években érte el a csúcsát, azonban a kontinens területén kiemelt mintákban nagyjából stabil maradt a mennyisége. Ezt követően a légköri áramlatok modellezésének segítségével kiszámították, hogy Tasmania, Új-Zéland és Patagónia jöhetett számításba a korom forrásaként. Ezután ellenőrizték e helyeken az egykori tüzek helyi nyomait összesítő adatbázisokat, és egyedül Új-Zélandon volt erdőégetés. A maorik nagyjából ekkor, 1300 körül hódították meg és lakták be Új-Zéland területét, és a megérkezésüket követően égetéses földművelésbe kezdtek. Bár a maorik megtelepedésének idejét nem ismertük pontosan, a radiokarbonos kormeghatározás szerint a 13. és a 14. század is szóba jött, az erdőégetésből származó korom alapján 1297 körül érkezhettek Új-Zélandra.

Ugyanez a kutatócsoport korábban az északi féltekén az ókor ólomszennyezését vizsgálta, hasonló módszerekkel vissza tudtak következtetni a grönlandi jégben kimutatott szennyezés forrására, ami a Római Birodalom idején volt. „Még a világ legtávolabbi, leginkább érintetlen területei se voltak igazán érintetlenek az ember tevékenységei miatt már az iparosodás előtt sem” – tette hozzá McConnell.

 

Az eredeti cikk a National Geographic honlapján itt érhető el