Évezredeken át tartó stabilitás után példátlan mértékben kezdtek olvadni a legfontosabb nyugat-antarktiszi gleccserek

A nagyjából 300 évvel ezelőtt kezdődő időszakban olyan ütemben olvad a nyugat-antarktiszi jégtakaró két jelentős gleccsere, amilyenre az elmúlt 5500 évben nem volt példa. Ez oda vezethet, hogy a gleccserek megállíthatatlanul visszahúzódnak, és a jégtakaró nagy része destabilizálódik – derül ki egy új, a gleccserekhez közeli szigetek vizsgálatán alapuló kutatásból.

Szerző: Tóth András

 

A Nature Geoscience folyóiratban múlt héten publikált eredmények szerint a Thwaites- és Pine Island-gleccserek az ipari forradalmat megelőző néhány ezer évben viszonylag stabilak voltak, és kiterjedésük az idők során nem változott jelentős mértékben.

A ma 2,2 millió négyzetkilométert beborító nyugat-antarktiszi jégtakaró (WAIS, West Antarctic Ice Sheet) nagy részéhez hasonlóan a Thwaites– és Pine Island-gleccserek is tengerszint alatti területeken fekszenek, amelyek a kontinens belseje felé lejtenek. A jégtakaró központjába hatoló gleccserek az aljzatukat erodáló melegebb tengervíz miatt így ki vannak téve a tengeri jégtakarókat fenyegető destabilizáció (MISI, Marine Ice-Sheet Instability) jelenségének, ami a kutatók szerint elszabaduló olvadásukhoz és a nyugat-antarktiszi jégtakaró jelentős részének elvesztéséhez vezethet évszázadok alatt. Ez a folyamat akár 3,4 méterrel is megemelheti a globális tengerszintet. A forgatókönyv realisztikusságát jól jelzi, hogy a WAIS a jelenlegi bizonyítékok szerint az előző interglaciális időszakban, az Eemianban szinte eltűnt, ami a mainál 6–9 méterrel magasabb tengerszint kialakulásához vezetett.

Scott Braddock, a Maine-i Egyetem éghajlatkutatója és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy ezek a hatalmas jégfolyamok a jelenlegi geológiai időszak, a holocén közepén lényegesen kisebbek voltak-e a mai állapotuknál, ahogy azt egyes hipotézisek feltételezik. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a Thwaites- és a Pine Island-gleccser az elmúlt néhány ezer évben növekedve nyerte vissza a ma elfoglalt területét, így a jelenlegi olvadásuk is visszafordítható. Hogy ezt kiderítsék, a szakemberek három, az Amundsen-tengeröbölben található apró szigetet látogattak meg, ahol rekonstruálták az elmúlt 5500 év relatív tengerszintváltozását, aminek segítségével megállapították a helyi alapkőzet deformációjának, és így a rá nehezedő gleccserek méretének alakulását.

A relatív tengerszint meghatározásához a Lindsey-, Schaefer- és Edwards-szigetek partjain megemelkedett, a hullámok által el nem ért, úgynevezett abráziós teraszok keletkezésének idejét állapították meg, az üledékben talált kagylóhéjak radiokarbonos kormeghatározásával. Emellett megnézték a nagy energiájú kozmikus sugárzás révén bolygónk légkörében keletkező, berillium-10 izotóp mennyiségét is az alapkőzetből vett mintákban, amely feltárta, hogy a gleccserjég alól közel 8 ezer éve szabadultak fel a Lindsey- és Schaffer-szigetek, míg az Edwards-sziget valószínűleg 3900 éve.

A kutatók arra jutottak, hogy a területen a relatív tengerszint folytonosan csökkent (tehát az alapkőzet magassága nőtt) az elmúlt 5500 évben, nagyobb megszakadás nélkül. Ezért szerintük az utolsó glaciális periódus 12 ezer évvel ezelőtti lezárulása után visszahúzódó Thwaites- és Pine Island-gleccsereket alkotó jég súlyának az alapkőzetről való távozása a felelős. Az eredmények valószínűtlenné teszik, hogy a gleccserek jelentősen visszahúzódtak, majd újra megnövekedtek volna a holocén közepe óta, de kisebb változásokat nem zár ki.

Annyi azonban biztos, hogy az olvadás üteme példátlan az elmúlt 5500 évben. Míg a kutatók által vizsgált régióban a más tényezők mellett az alapkőzet megemelkedésére is utaló relatív tengerszint évente nagyjából 3,5 milliméterrel csökkent az 5500-tól 300 évvel ezelőttig tartó időszakban, az alapkőzet emelkedése ma évi 15 milliméter, az Amundsen-tengeröböl más területein pedig a 41 millimétert is eléri. A kutatók szerint ez a különbség olyannyira nagy, hogy csak a gyorsuló jégolvadás magyarázhatja, amely emiatt az elmúlt 5500 évben sosem látott mértékűnek tűnik.

következő években a brit és amerikai kutatókból álló Nemzetközi Thwaites-gleccser Kollaboráció a jég alá fúr, és a gleccser alatti kőzetekből vesz majd mintákat, hogy megállapítsa, valóban visszafordíthatatlan-e az olvadás, vagy sem. A jelenlegi tudományos konszenzus szerint a globális felmelegedés 1,5–2 fok alatt tartása a minimum feltétele annak, hogy elkerülhető legyen a nyugat-antarktiszi jégtakaró összeomlása, és így a tengerszint több méteres emelkedése az előttünk álló évszázadokban.

 

Az eredeti cikk a qubit.hu-n itt érhető el