Miért egyre gyakoribb az El Niño jelenség? Összeköthető a klímaváltozással?

El Niño jelenség: mit tudunk róla? Milyen globális éghajlati összefüggések kapcsolódnak hozzá? Mi a kapcsolat az El Niño és a La Niña jelenség között? Mennyit változott ez a jelenség az elmúlt 130 évben?

Szerző: Borbáth Péter

 

Mi az El Niño jelenség?

Hivatalos nevén az ENSO (El Nino Southern Oscillation) egy éghajlati jelenség, egyes kutatók szerint az egyik legfontosabb, ami képes megváltoztatni a globális légköri jelenségeket, befolyásolja a hőmérsékletet és a csapadékot egyszerre több kontinensen. Bár a jelenséget leginkább El Niño-ként ismerik világszerte, a három fázisból összeálló jelenségre a tudósok ENSO-ként hivatkoznak.

Az első fázis, amit a perui halászok a 19. század végén karácsony környékén észleltek, a meleg fázis. Az óceán felmelegedését nevezik hagyományosan El Niñonak, ami spanyolul „kisfiút” jelent.

A második egy hidegebb, hűvösebb fázisa ugyanezen jelenségnek, a kisfiúhoz elnevezéshez viszonyítva ez a fázis a La Niña, vagyis kislány nevet kapta. Ahol az El Niñónál melegedés volt megfigyelhető, ott a La Niña időszakban jelentősen lehűl az óceán. Ennek a lehűlésnek köszönhetően például az Atlanti-óceánon 50 %-kal megnő a hurrikánok aktivitása, a dél-amerikai partvidéken viszont aszályokra lehet számítani, Indiában a monszunesőzések száma csökken.

És van egy harmadik fázis, aminek nem adtak fantázianevet, ez az El Niño és a La Niña események közötti átmeneti, semlegese időszak, az óceán vízhőmérséklete a hosszú távú átlag közelében van.

Bár az El Niño jelenséget a klímaváltozás kapcsán szokták manapság tematizálni, ez nem egy modernkori felfedezés. Már a 16. században készültek feljegyzések róla, azonban csak a 19. század végén kapott nevet, amikor perui halászok azt figyelték meg, hogy pár évente karácsony környékén felmelegszik az óceán.

Hogyan lehet észlelni az El Niño jelenséget?

A jelenségről már írtak a 16. században, azonban a 20. század második feléig nem volt meg a szükséges technikai felkészültség és szándék ahhoz, hogy alaposan és hatékonyan próbálják megjósolni a felmelegedés és a lehűlés fázisait.

Először az 1972-73-as El Niño után 1974-ben merült fel komolyabban a szakemberekben a jelenség vizsgálatának, jósolhatóságának igénye, mivel a perui partvidéken a felmelegedés hatására egyik napról a másikra összeomlott a gazdaságilag kiemelt pozícióban lévő szardínia-halászat. Az elmúlt ötven évben a jelenség észlelésére és előjelzésére komoly apparátust dolgoztak ki a kutatók, meteorológusok. A műholdas rendszerek kapcsolatban vannak a rögzített Atlas bójákkal, folyamatosan elemzik az óceán vízszintjét és hőmérsékletét. A jósolhatóság azonban továbbra is problematikus, hiszen nincs pontosan meghatározható ritmusa ennek az éghajlati jelenségnek.

Honnan ered az elnevezés?

Az El Niño jelenséget a perui halászok megfigyelése nyomán nevezték el. A kifejezés spanyolul annyit jelent: a kisfiú. A spanyol hódítók leszármazottai a kisded Jézusra utaltak ezzel a megnevezéssel, mivel az óceán ciklikus felmelegedését karácsony környékén észlelték. Azt nem tudjuk, hogy az őslakosok milyen névvel illették ezt az éghajlati jelenséget.

Milyen időszakonként van El Niño jelenség?

Nagyjából 2-7 évenként fordul elő ez a jelenség, az elmúlt évtizedekben sűrűsödik a folyamat. Az 1982-83-as és 1997-98-as El Niño volt a 20. század történetének legintenzívebb globális éghajlati jelensége. Az 1982-83-as El Niño során a tengerfelszín hőmérséklete a Csendes-óceán keleti trópusi részén 7,8-12,8 °C-kal volt magasabb a normálnál. Az 1997-98-as El Niño volt az első olyan folyamat, amit lépésről-lépésre követtek a jelenséggel foglalkozó tudósok.

A Föld melyik pontján alakul ki?

Elsősorban a Csendes-óceán Dél-Amerikához közel eső területein alakul ki az El Nino, viszont a hatása igen nagy területet fed le. A dél-amerikai éghajlatkutatók a 20-as években meg voltak győződve arról, hogy ez egy helyi, körzeti éghajlati jellegzetesség. Ebben az időszakban a dél-amerikai partvidéktől jócskán távolabb eső Indiában egy angol tudós, bizonyos Sir Gilbert Walker a monszun kialakulását és előrejelezhetőségét kutatta. A monszun 1899-es elmaradása miatti szárazság ugyanis óriási éhínséget okozott India-szerte. Walker az idősorelemzésekkor különös kapcsolatokra figyelt fel.

Felismerte, hogy Dél-Amerika csapadékváltozásai és a Csendes-óceán hőmérsékleti eltérései között összefüggés van, s a Csendes-óceán keleti és nyugati részének légnyomásviszonyai között is kapcsolatot talált. Ebből kiindulva felhívta a figyelmet Tahiti és az ausztráliai Darwin tengerszinti légnyomás-idősorainak ellentétes változásaira. Ezt a jelenséget déli oszcillációnak nevezte el. A továbbiakban azt tapasztalta, hogy az ázsiai monszun gyakran összefügg az ausztráliai, az indonéziai, az indiai és az afrikai szárazságokkal, valamint Kelet-Kanada enyhe teleivel.

Mik a következményei az El Niño jelenségnek?

Jelenlegi ismereteink szerint ez a jelenség az egész bolygó időjárási viszonyaira kihat, ezek a hatások egymással összefüggésben jelentkeznek. A nyugati irányú passzátszelek gyengülnek az Egyenlítőnél. Változik a légnyomás és a szél sebessége, a meleg felszíni víz az Egyenlítő mentén kelet felé mozog, a Csendes-óceán nyugati részéről Dél-Amerika északi partjaiig.

A melegebb, felszínen lévő vizek hatására azonban mélyebb szintre kerül az ún. termoklin-zóna (a termoklin-zóna kb. 1000 méteres tengerréteg, ami a felszíni melegebb vizet kapcsolja össze a mélytengeri hideg vízzel). Egy El Niño során a termoklin akár 152 méterrel lejjebb kerülhet ez a zóna. Mivel vastagabb lesz a meleg vízréteg, a tápanyagban gazdag hideg víz nem képes a megszokott áramlásra, így a Csendes-óceán keleti részének mélytengeri tápanyaga nem jut el a part menti ökoszisztéma halállományához. És ha a halaknak nincs tápláléka, elpusztulnak vagy elvándorolnak, ezzel komoly hiány alakul ki az ökoszisztémában és a biodiverzitás rendszerében. Emberi szempontból pedig komoly gazdasági problémát jelent a halállomány pusztulása a perui, ecuadori partokon.

Az El Niño nemcsak a vizekben, de a szárazföldi időjárásban is komoly gondokat okoz. A melegebb felszíni vizek felett intenzívebb lesz a felhőképződés és fokozottabb a csapadék mennyisége. A drasztikus esőzések következtében kialakuló áradások, erodálódások veszélybe sodorják az ember által épített környezetet (utakat, épületeket sodornak el), elpusztítják a termést.

Míg a dél-amerikai kontinensen súlyos esőzések alakulnak ki, Ausztráliában és Indonéziában tombol a szárazság. Sőt, amikor erősebb az El Niño-jelenség, még nagyobb hatósugarú lesz a hatás, ilyenkor keményebb telek sújtják például Kaliforniát és Washington államot.

Milyen kapcsolatban van a klímaváltozással az El Niño jelenség?

Az El Niñohoz kapcsolható globális légköri keringési zavar túlmutat a Csendes-óceán partvidékén. Az erős El Niño jelenségek következtében gyengül a monszunok hatása Indiában és Délkelet-Ázsiában, viszont hozzájárult például Afrika szubszaharai régiójában az esős évszak csapadéknövekedéséhez.

 

Az eredeti cikk az xforest.hu-n itt érhető el