Nem a civilizációnk omlik össze, csak a jelenlegi, fenntarthatatlan életformánk

A klímaváltozással és várható hatásaival kapcsolatban jellemzően kétféle megközelítés kap teret és – látszólag – csap össze egymással rendszeresen a témában tájékozódni kívánók szeme előtt. Az egyik megközelítésben elvont elméletek, technokrata szabályozási törekvések, újabb és újabb célkitűzések és klímaegyezmények dominálnak, amelyben az egyén nehezen látja meg a maga szerepét, lehetőségeit és jövőjét. A másik a felmerülő megoldások tökéletlenségét és hiábavalóságát hangoztatja, szkeptikusan vizsgálva minden próbálkozást és egyfajta „minden mindegy” világvégét jósol. Ennek az utóbbi megközelítésnek egyik leglátványosabb példája volt a június elején a 24.hu-n megjelent interjú, amely egyenesen a civilizáció összeomlását jósolta. Az interjú egyes konkrét állításaira – az említett technológiák élettartamával vagy nyersanyagok kimerülésével kapcsolatban – többek közt a Szkeptikus Blog szerzői, illetve klímaszakértők egy közös cikkben válaszoltak. Ebben a cikkben pedig megpróbáljuk bemutatni, hogy a technológiai fejlődés, a szabályozói környezet és a tudatos fogyasztói magatartás segítségével hogyan kerülhetjük el az armageddont.

Szerzők: Fazekas Dóra, Hartvig Áron

 

Nem lesz belőlünk Mad Max

Abban egyetérthetünk az idézett interjú alanyával, hogy egyfajta összeomlás várható, de a mozirajongók bánatára ez nem a Mad Max-féle posztapokaliptikus világ eljövetelét jelenti. A klímaváltozást és annak hatásait, lehetséges kimeneteleit vizsgáló közgazdászokként úgy véljük, az összeomlás arra a struktúrára, gondolkodásmódra és működési elvre igaz, ami az elmúlt 50-60 évet, nagyjából a második világháborút követő évtizedek folyamatos és töretlen felívelését jellemezte. A mértéktelen fogyasztás és pazarlás valóban nem fenntartható. Változásra van szükség – és sajnos úgy látszik, válságra vagy kisebb-nagyobb válságok sorozatára is – ahhoz, hogy a rövidtávon gondolkodó fogyasztók és döntéshozók a saját bőrükön, magukhoz közelebb érezzék a problémát és tenni akarjanak maguk is.

A tenni akaráshoz azonban a válság felismerésén túl arra is szükség van, hogy a problémák mellett a megoldási lehetőségeket, az innovációt és az ezeken keresztül elérhető új berendezkedés lehetőségeit is bemutassuk az emberek, a szabályozók és a döntéshozók számára. Márpedig ezen a téren legalább annyi fordulat várható a következő években, mint egy jobb akciófilmben.

Az egészen biztos, hogy a jelenlegi technológiák még nem kínálnak megoldást a klímaváltozás megelőzésére és minden problémájának elhárítására. Azonban elkezdődött a leválás a nem fenntartható fosszilis gazdasági modellről. Az átmenet, az átállás egy új technológiai, gazdasági és társadalmi működésre időt fog igénybe venni.

Hogy mennyit, azt az is befolyásolja, hogy a problémákra vagy a megoldásokra kívánunk-e koncentrálni – nem vagyunk pesszimisták, de optimisták sem, ha úgy gondoljuk, ehhez generációváltásra van szükség.

Új generáció, új szemlélet

Ahogy a Z generáció tagjai voltak a kétezres években a digitális bennszülöttek, úgy lesz az Alfa (vagy a még meg sem született Béta-) generáció olyan „fenntartható bennszülött” – akik számára már természetes lesz, hogy jobb-rosszabb megoldások veszik őket körül, így tudni fogják azt is, ezek közül mi szorul átalakításra vagy lecserélésre.

A ma ismert technológiák mellett újak kutatására és kifejlesztésére van szükség. Ahhoz, hogy 2050-re elérjük a klímasemlegességet, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jelentése szerint 2030-ig évi négyezer milliárd dollárnyi beruházásra lesz szükség, amely négyszáznál is több cselekvési pontot határoz meg a világgazdaság új pályára állításához. A technológiai fejlődés exponenciálisan gyorsul, a fenntarthatóság mint szükséges fókusz adott, így várhatóan a következő két évtizedben soha nem látott mértékben jelennek majd meg új megoldások a mai problémákra. A technológiai gyorsulásra jellemző, hogy míg az első ipari forradalom kezdetétől fogva 120 év kellett, mire a villamos árammal világító izzó megjelent, onnan már csak 90 év kellett a holdra szállásig, vagy újabb 22 év a világháló megnyitásáig, és csupán kilenc év az ember géntérképének meghatározásáig. Nem tudjuk hogyan alakul a jövő, viszont már most vannak olyan fejlesztés alatt álló technológiák, amelyek fontosak lehetnek majd a klímaváltozás elleni küzdelemben, és még fontosabbak lesznek azok a technológiák, amelyeket még ki sem találtak.

Persze ez nem jelenti azt, hogy pusztán a technológiai fejlődésre bízhatjuk magunkat. A fenntartható berendezkedéshez vezető út következő feltétele, hogy a fogyasztói gondolkodás és magatartás is változzon. Az elmúlt évtizedekben normává vált túlfogyasztás csökkentése, a tudatosabb termékválasztás és a közösségi megoldások mind elengedhetetlenek. Nem az oldja meg a válságot, ha lecseréljük a jelenlegi termékeket alacsonyabb kibocsátású eszközökre – mint például az elektromos autókra váltás esetében – a tudatosabb és mértékletes használat legalább annyit számít a cél eléréséhez.

A mértéktelen fogyasztás több mint ötven éve része a fejlett társadalmak életének, és ezt kellene most körkörös gazdaságban gondolkodó, a természetet is figyelembe vevő tudatos szemléletté alakítanunk.

Ez nem a civilizációnk összeomlását, sőt, nem is visszalépést jelent, hanem a fejlődés következő lépcsőfokát.

A klímasemglegesség elérésében az egyéni döntéseknek is fontos szerep jut

A klímasemlegesség elérése lehetetlen a fogyasztók aktív hozzájárulása nélkül, ahogy erre az IEA már idézett elemzése is rámutatott. Becslésük szerint pusztán a fogyasztói viselkedés megváltozása – például a húsfogyasztás csökkentése, az átállás tömegközlekedésre, vagy az otthoni fűtés és hűtés környezettudatosabb használata – 2050-re több mint nyolc százalékkal is hozzájárulhat az éves kibocsátáscsökkenéshez. Az ilyen életmódváltási lépéseket három kategóriába szokás sorolni:

1. A „fölösleges” fogyasztás elkerülése,
2. Áttérés környezetbarát megoldásokra,
3. A meglévő technológiák fejlesztése.

A fogyasztói döntések hatásáról és a keresletoldali intézkedésekről – azaz, hogy megmentheti-e döntéseivel az egyéni fogyasztó a világot a klímakatasztrófától – már korábban írtunk itt elemzést. Abból is kiderült, hogy a társadalmi normák változnak ugyan, de lassan, így a szabályozók feladata lenne, hogy felgyorsítsák az átállást a fogyasztók fejében. Remek példa, hogy az autós forgalom csökkentése érdekében Tallinn és Luxemburg is ingyenessé tette a tömegközlekedést az elmúlt években, Barcelonában úgynevezett szuperblokkokat hoztak létre, Franciaországban pedig bevezették, hogy az új középületek legalább 50 százalékban természetes anyagból (fa, kender, szalma) kell épüljenek. A közösségi gazdaságok is fontos szerepet játszanak az energiafogyasztás és a kibocsátás csökkentésében, főleg a közlekedési szektorban.

 

A teljes cikk a g7.hu-n itt érhető el