Nincs racionális ok a magyar szélerőművek tiltására

Tizedannyi szélerőművi kapacitás épült Magyarországon, mint Ausztriában, holott az ország egyes területeinek lehetőségei a szélnagyhatalomnak gondolt osztrák vagy német adottságokkal egyenértékűek. Hazai adatok is azt mutatják ráadásul, hogy meglevő, több mint tíz éve nem fejlesztett szélerőművek kihasználtsága még jobb is Magyarországon, mint a naperőműveké. A technológiai diverzifikáció növelné az ellátásbiztonságot, Magyarország energiafüggetlenségét, és hozzájárulna a szektor dekarbonizációjához, ami elengedhetetlen a törvénybe foglalt klímasemlegesség eléréséhez. A jelenleg is érvényben lévő korlátozások (gyakorlatilag a szélerőművek teljes tiltása) inkább szubjektív értékítéletet, mint szakmai megfontolást mutatnak, kiváltképp a felfutó naperőművi kapacitások tükrében.

Szerző: Balogh Ádám

 

Habár Magyarország valóban nem szélnagyhatalom (a mediterrán, illetve az észak-afrikai országokhoz képest nem is napnagyhatalom), szemben a nyugat-európai, atlanti-, és északi-tengeri partvidékkel rendelkező országokkal, ennek ellenére technológiailag és gazdaságilag racionálisan volna lehetőségünk a meglévő adottságok hatékonyabb kihasználására. Szabadon hozzáférhető kutatások, illetve széladatbázisok is alátámasztják, hogy

a szélenergia potenciál az ország egyes területein nemzetközi összehasonlításban is lehetőséget biztosít arra, hogy a hazánkban előállított villamos áram egy jelentős részét szélből termeljük meg.

A technológiai diverzifikáció, hasonlóan a földrajzi és időbeli diverzifikációhoz növeli az ellátásbiztonságot – könnyű belátni, hogy a más-más körülmények között termelni képes megújuló energiás erőművek is segítenek ebben, a szélenergia például az éjszakai termeléssel is hozzájárul nemcsak a technológiai, de az időbeli diverzifikációhoz is.

A fentiek ellenére, habár az új Nemzeti Energiastratégia deklarált céljai az energiaszuverenitás és az energiabiztonság megerősítése, „a szélerőművi kapacitások növelését a stratégia időtávjában” nem tervezi.

A Stratégia Melléklete továbbá megjegyzi, hogy „a hazai empirikus adatok azt mutatják, hogy a […] szélerőművek kapacitáskihasználtsága 21-26 százalék között alakult a 2010-2016 közötti időszakban, amelynek súlyozott átlaga 23,3 százalék volt. [2018:20,72%; 2019:24,75%] […] A klímaváltozásból eredő hosszú távú magas légköri szélmozgásokban bekövetkező változások jelenleg nem jelezhetők előre biztonsággal, így ezek alapján azt feltételezzük, hogy a hazai – jelenlegi és jövőbeli esedékes – szélerőművek kapacitáskihasználási tényezője nem változik szignifikánsanEzért a szélerőművi kapacitások növelését a stratégia időtávjában nem tervezzük.

A hazai szélviharok és a klímaváltozás összefüggéseit tárgyaló cikkében Péliné Németh Csilla, a Magyar Honvédség meteorológus főtisztje megjegyzi, hogy bár az átlagos szélsebesség a klímamodell szimulációk szerint csökken, azonban ez nem befolyásolja Magyarország szélenergia potenciálját.

A Magyar Villamos Rendszerirányító (MAVIR) 2019-es adatai alapján egyébként az 50kW feletti fotovoltaikus erőművek (PV) kihasználtsága 2016 és 2019 között 13,85 és 16,01 százalék között ingadozott, mely nappali kihasználtságra vetítve 28,71 százalék és 30,16 százalék közötti értékeket jelentett.

Az éves kapacitáskihasználás tehát durván a szeles kihasználás kétharmada, azaz a hazai szélerőművek hatékonyabban termelnek villamosenergiát.

Miért állítjuk szembe a szelet a napenergiával?

A stratégia, egyébként helyesen, a fotovoltaikus kapacitások vonatkozásában 2040-re a megcélzott PV-központú nevet viselő szcenáriójában 12 000 MW beépített kapacitást irányoz elő. A bemutatott érvelés azonban a fentiek miatt sántít, és a szélerőművi kapacitások növelésének elvetését a kapacitáskihasználási tényező logikusan nem indokolja, mivel láthatjuk, hogy naperőművekkel összehasonlítva épp a szélerőművek éves kapacitáskihasználása a nagyobb Magyarországon.

A Stratégia továbbá megemlíti a szélerőművek tájromboló hatását is, ami egy szubjektív értékítélet és több ezer hektár naperőművel borított terület esetében is akár felmerülhetne a kérdés.

A valós okok, melyek alapján a Nemzeti Energiastratégia mellőzi a szél-alapú áramtermelést, nem ismertek.

Jogosabbnak tűnő indok lehetne a szélerőművek termelésének nagyobb változékonysága, és nehezebb előrejelezhetősége, mely a MAVIR adataiból is látható.

A kihívásokról és az arra adható megoldásokról lejjebb, illetve egy külön cikkben lesz szó.

Jelenleg Magyarországon a következő, teljesen piros térképen fehérrel jelölt területeken lehetne nem háztartási méretű kis szélerőművet építeni, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. Rendelet értelmében, ami így gyakorlatilag lehetetlen.

Sokkal több szélenergiát termelhetnénk itthon

A lenti térkép az Európában elterjedt szélturbina konstrukciók esetén mutatja be az elérhető szélerő-sűrűséget és kapacitást a vonatkozó turbinamagasság mellett. Látható, hogy a megfelelő turbinakonstrukció mellett

Észak-Nyugat-Magyarország hasonló potenciállal rendelkezik mint Ausztria, vagy Németország területének jelentős része.

Látható, hogy Magyarország szeles potenciálja összességében ugyan mérsékelt, de az észak-nyugati határszélen mért értékek megfeleltethetők az osztrák értékeknek, kifejezetten azokon a területeken, ahol az osztrák szélerőművek a magyar határhoz közel koncentrálódnak – az Alpok és a Kárpátok találkozásánál, ahol az észak-nyugati szelek betörnek az országba.

Ausztriában az Osztrák Szélenergia Egyesület adatai szerint jelenleg 3120,4 MW beépített szélerőmű kapacitás van, mely 1307 db turbinát jelent. A kapacitások 35 százaléka Burgenlandban, a magyar határhoz közel került beépítésre, 54 százaléka pedig Alsó-Ausztriában, ahol a feltételek még jobbak.

Emlékeztetőül, a magyarországi teljes beépített kapacitás 2019-ben a MAVIR adatai alapján 327,5 MW volt, azaz lényegében tizede az osztráknak.

A nagyságrendek érzékeltetése végett megjegyzendő, hogy a szeles beépített kapacitások 2019-ben a teljes beépített erőművi kapacitás 3,47%-át jelentették, az általuk megtermelt villamos áram a teljes magyar villamosáram termelés 2,12%-át tette ki, mely a magyar primerenergia-felhasználás 0,23%-át fedezte.

Ausztriában a magyar határtól hatvan méterre vannak telepítve az Andau/Halbturn (Mosontarcsa/Féltorony) szélpark erőművei, melyben jelenleg 79 erőmű üzemel 237 MW beépített kapacitással. Várbalog és Albertkázmérpuszta házai kb. 1,5 kilométerre találhatóak.

A magyar határtól 4-10 kilométer távolságra további több száz MW beépített kapacitás került létesítésre a Mönchhof (Barátudvar) és távolabb a Parndorf (Pándorfalu) szélparkokban.

Ausztriában abból a szempontból jobb a helyzet, hogy a földrajzi adottságokból adódóan van lehetőség tározós vízerőművek építésére (kb. 7,2 GW, melyből szivattyús-tározós erőmű kb. 3,4 GW), mellyel nemcsak az osztrák rendszer egyensúlyát biztosítják, hanem jelentősen hozzájárulnak a németországi rendszeregyensúly fenntartásához is.

Természetesen fontos szempont az is, hogy az osztrák ökoáramtörvény alapján Ausztriában is támogatva van a megújulókból előállított villamos áram. Az Osztrák Szélenergia Egyesület adatai alapján 2016-ban 9,04 /kWh-ban (kb.: 28 HUF/kWh), míg 2019-ban is még 8,12 Eurócent/kWh-ban (kb. 26 HUF/kWh) került az átvételi ár meghatározásra, mely 13 éven keresztül érvényes. A korábbi magyar Kötelező Átvétel (KÁT) rendszerben és az újabb Megújuló Energia Támogatási Rendszerben (METÁR) a támogatási intenzitás nemhogy nem marad el, de esetenként még bőkezűbb szubvenciót is biztosít az átvételi árakban (26,7 HUF/kWh – 33,36 HUF/kWh, attól függően, hogy milyen típusú és mekkora erőmű, melyik rendszerben, mikor kapott támogatási határozatot), ráadásul hosszabb időn keresztül (kb. 25 év) mint az osztrák rendszer. Ez a rendszer vonatkozik a korábban engedélyezett naperőművekre is, tehát a támogatás intenzitása, annak esetlegesen túlzott költsége sem magyarázza a magyar stratégiát, ami lemond a szélenergia kiterjesztéséről.

A Fraunhofer Intézet adatai alapján a 2018-ig tartó évtizedben Németországban a szárazföldi szélerőművek éves kapacitáskihasználtsága 18,8 százalék volt, 2018-ban 20,56 százalék. Ez az érték természetesen több változó függvénye; mint például az adott évi időjárás, illetve a telepítés helye. Az tehát kijelenthető, hogy a német erőművek nem csak ott épülnek, illetve épültek, ahol a klimatikus adottságok a legjobbak (Észak-Németországban), mert akkor a legszelesebb területek adottságai alapján magasabb értékeket kellene látnunk, hanem szerte az országban.

Összességében viszont árulkodó, hogy a magyar erőművek átlagos éves kapacitáskihasználtsága nagyobb, mint a szélnagyhatalomként elkönyvelt és szofisztikáltabb előrejelzési gyakorlatokat alkalmazó Németországban. Természetesen a támogatási rendszer itt is alapvetően befolyásolja, hogy hol és mekkora kapacitások épülhetnek. A németországi támogatásfilozófia a lakossági energiaárakat tartja relatíve magasabban a versenyképes ipari energiaárak biztosítása és az Energiafordulat (Energiewende) megvalósítása érdekében. Azt a fontos tényt sem szabad mellőzni, hogy a tervezett további német szél, és általában megújuló fejlesztések a magasfeszültségű hálózat további fejlesztése nélkül nem megvalósíthatóak. Ennek előmozdításáról többek között a (Netzausbaubeschleunigungsgesetz – NABEG) hálózatfejlesztés felgyorsításáról szóló törvény hivatott gondoskodni.

 

Az eredeti cikk a masfelfok.hu-n itt érhető el