Zöldenergia? Mit jelent? Mit kell tudni róla?
A zöldenergia hozhatja el az igazán tiszta környezetet és a klímasemleges gazdaságot. Hiszen ha a mindennapi élethez szükséges energiát megújuló, tiszta erőforrásokból fedezzük, akkor többé nem lesz szükség szénhidrogének elégetésére. De tényleg kiválthatja a szenet és az olajat a zöldenergia?
Szerző: Rónay Péter
A válasz nagyon egyszerű: meg kell nézni a gyakorlati eredményeket. Azokból ugyanis azonnal kiderült, hogy a zöldenergia nem a jövő, hanem a jelen egyik legjobb megoldása az éghajlatváltozással vívott küzdelem során.
Cikkünkben ezért most a zöldenergia ismertetésén túl azt is megnézzük, milyen célokat tűzött ki ezzel kapcsolatban az EU és mi valósult meg mindebből.
Mit jelent a zöldenergia kifejezés?
A zöldenergia olyan energiaforrásokból termelt energiára utal, amelyek környezetbarátnak és fenntarthatónak tekinthetők. A más néven megújuló energiaforrások használata nem, vagy egészen minimális mértékben bocsát ki káros szennyező anyagokat a légkörbe, és nem meríti ki a természeti erőforrásokat.
A zöldenergiára való egyre teljesebb áttérés három fő céllal is bír:
- a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése,
- az emberi tevékenység környezetre gyakorolt negatív hatásainak mérséklése,
- a természeti erőforrások megőrzése.
A zöldenergia hasznosítása azonban kihívást jelent a világ számos területén vagy technológiai, vagy gazdasági, vagy politikai okok miatt, hiszen jelentős beruházásokat igényel.
Számos ország, köztük az Egyesült Államok és Európai Unió rendeleteket és ösztönzőket hozott létre a zöldenergia hozzáférhetőségének fejlesztésének és felhasználásának ösztönzésére.
Ezek közé tartoznak az adókedvezmények, a lakosság és a vállalatok részére nyújtott pénzügyi és anyagi támogatások, valamint a kormány által támogatott kutatási és fejlesztési programok.
Mik akadályozzák a zöldenergia, a megújuló erőforrások használatát?
A megújuló erőforrások kihasználását, a zöldenergia hasznosítását legtöbbször ténylegesen csak annyi akadályozza, hogy nincs meg rá a politikai szándék vagy hogy a tárgyi feltételek hiányoznak – más esetekben viszont gazdaságossági (megtérülési) vagy környezetvédelmi okok állnak a háttérben.
Például ha egy területen annyira gyenge a napsugárzás, hogy sosem hozza vissza az árát a beruházás, akkor hiába volna szándék a zöldenergiára való áttérésre, több kárt okoznának vele, mintha a megszokott módon kapják az áramot.
Bős-Nagymaros, vagy a Nílus esete is azt mutatja, hogy bár a vízenergia a legtisztább, alkalmasint több kárt okozunk a természetnek egy vízerőmű építésével, mint amennyi előnnyel jár.
Ám ezek kirívó esetek és ilyenkor érdemes másféle erőmű típust választani – például nap- vagy szélerőművet, vagy ha tengerrel bír egy ország, akkor akár még hullámerőművet is.
Miért fontos a zöldenergia ismerete, használata a fosszilis energiahordozókkal szemben?
A zöldenergia éppen olyan szerves részévé vált a fejlett országok gazdaságának, mint az internet vagy a repülőgép, viszont sokkal kevésbé nyilvánvaló az átlagember számára – pedig ugyanúgy kihat az életére.
A dolog rendkívül egyszerű: a fosszilis energiahordozók elégetése szennyezi a levegőt, a kitermelésük pedig a földet károsítja. Tegyük hozzá, vannak előnyei is: általában könnyen és olcsón hozzáférhetőek a különféle széntípusok, a felhasználásuk alapvetően nem igényel nagyon fejlett elektronikát, és a szén-, olaj- és gázerőművek termelése teljes mértékben szabályozható.
Akkor miért éri meg a zöldenergia mégis?
Ha valakinek nem elegendő indok az, hogy a rákkeltő légszennyezés jelentősen mérséklődik, és tiszta levegőt lélegezhet, vagy, hogy a Föld kizsákmányolása helyett inkább a mindig megújuló energiaforrásokat hasznosítsuk, akkor az elmúlt évek tapasztalatait emelném ki.
„A fosszilis energiahordozóknak való kitettség súlyosan károsítja az Ön országának függetlenségét és nemzetközi mozgásterét” – állhatna minden olyan fosszilis erőművön, ahol a szenet, a gázt, a kőolajat külföldről szerzik be. Tetszik vagy sem, egy modern gazdaság energiaigénye gigászi, és stratégiai létérdek, hogy ezt az energiaigényt a lehető legnagyobb mértékben lehessen hazai erőforrásokból fedezni.
Ráadásul a megújuló energiák használata, a zöldenergia új munkahelyeket is teremt – gondoljunk arra, mennyi háztartási napelemet, geotermikus rendszer, vagy település szintű naperőművet, szélerőműveket, stb. szükséges telepíteni.
Mi számít zöldenergiának?
Hat elsődleges energiaforrás tartozik a zöldenergia gyűjtőnévbe, ezek:
1. Napenergia. A megújuló energiának ezt a gyakori típusát általában fotovoltaikus cellák segítségével hasznosítják, amelyek a napfényt befogják és elektromossággá alakítják. A napenergiát épületek fűtésére és melegvíz előállítására, valamint főzésre és világításra is használják.
2. Szélenergia. A szélenergia -, amely különösen jól hasznosítható mennyiségben a tengeri és a magasabban fekvő területeken fordul elő, de Magyarországon is elegendő mennyiségben áll rendelkezésre – a világ légáramlásának erejét használja fel a turbinák mozgatására, amelyek aztán villamos energiát termelnek.
3. Vízenergia. A vízenergia néven is ismert zöldenergia a folyóvíz áramlását használja fel az áramtermeléshez. A vízenergia akár kis léptékben is működhet a házban lévő csöveken keresztül áramló víz segítségével, vagy származhat a párolgásból, az esőzésből vagy az óceánok árapályából.
4. Geotermikus energia. A földkéregben több hőforrást is találunk: az egyik maga a föld, a másik a földmélyi termálvíz készlet. A lakossági léptékű geotermikus energia esetében a földkéreg hőjét hasznosítják jellemzően fűtésre, áramtermelésre viszont a termálforrások hőjét.
5. Biomassza. Ezt a megújuló erőforrást gondosan kell kezelni ahhoz, hogy valóban zöldenergiának lehessen nevezni. A biomassza erőművek fahulladékot, fűrészport és éghető szerves mezőgazdasági hulladékot használnak fel az energiatermeléshez.
6. Bioüzemanyagok. A fent említett biomassza elégetése helyett a szerves anyagok egy része átalakítható üzemanyaggá, például etanollá és biodízellé. A becslések szerint 2050-re a bioüzemanyagok képesek lesznek a globális közlekedési üzemanyagigény több mint 25%-át kielégíteni.
Milyen lépések történtek az Európai Unióban a zöldenergiára való átállásra?
Az Európai Unió a kezdetektől fogva számos lépést tett a zöld energiára való áttérés előmozdítására és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében.
Ezen törekvések felemás eredményt hoztak, mert itt tipikusan több érdekcsoport igényei, elvárásai ütköznek, mint amilyen a nehézipar, az autóipar, a megújulókat hasznosító energetika, vagy éppen a lakosság elvárása az életszínvonalának megőrzésére.
Mégis elmondhatjuk, hogy azért elért eredményeket az EU, és ez főként az energiamix változásában mutatkozik meg.
Az EU klímacélja 2030-ig
Az EU fel akarja gyorsítani a megújuló energiaforrások elterjedését, hogy hozzájáruljon az üvegházhatású gázok nettó kibocsátásának 2030-ig legalább 55%-os csökkentéséhez. Ezt pedig az ipari kibocsátások szabályozásán keresztül tudja a leghatékonyabban elérni, mert az energiaágazat felelős az EU üvegházhatású gázkibocsátásának több mint 75%-áért. A megújuló energiaforrások részarányának növelése a gazdaság különböző ágazataiban ezért az EU energia- és éghajlat-változási célkitűzéseinek elérésének egyik legfontosabb építőköve:
- az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 55%-os csökkentése (1990-hez képest) 2030-ig.
- 2050-re „klíma semleges” kontinenssé válás.
Persze tudja mindenki, hogy a célkitűzés inkább szimbolikus, egyfajta ideális helyzet, amit úgyse fog elérni az EU, viszont törekedni érdemes rá.
A 2009-es irányelv volt a legelső igazi közös célkitűzés
A Megújuló Energiaforrásokról Szóló Irányelv (2009/28/EC), avagy hosszabb nevén az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről alapjaiban határozta meg az elmúlt lassan negyed század összeurópai törekvéseit.
Ez az irányelv közös keretet hozott létre a megújuló energiaforrásokból előállított energia termelési volumen-növelésének előmozdítására, avagy arra ösztönzi a tagállamokat, hogy minél nagyobb arányban termeljenek áramot megújuló forrásokból.
Ezek a rendelkezések különösen a megújuló energiaforrásokból származó energia bruttó végső energiafogyasztáson belüli általános részarányára és a megújuló energiaforrásokból származó energia közlekedésben való részarányára vonatkozóan határoztak meg kötelező nemzeti célokat.
Emellett szabályokat állapított meg
- az Európai Közösség tagállamai közötti statisztikai transzferekre és közös projektekre,
- a harmadik országokkal közös projektekre,
- a származási garanciákra,
- az adminisztratív eljárásokra,
- a tájékoztatásra és a képzésre, valamint
- a megújuló energiaforrásokból származó energia villamosenergia-hálózathoz való hozzáférésére vonatkozóan, továbbá
- fenntarthatósági kritériumokat a bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozóan.
Mennyire vált be a 2009-es megújuló energiáról szóló irányelv?
A 2009/28/EC irányelv a megújuló energiaforrások fejlesztésének jogi kereteként alkották meg az uniós gazdaság valamennyi ágazatában, és támogatja az uniós országok közötti együttműködést.
Ez az irányelv célul tűzte ki, hogy az EU 2020-ra energiafogyasztásának 20%-át megújuló energiaforrásokból fedezze. Az irányelv emellett keretet hozott létre a megújuló energiaforrások – többek között a szél-, nap- és vízenergia, valamint a biomassza – előmozdítására és felhasználására.
A megújuló energiaforrásokról szóló, átdolgozott 2018/2001/EU irányelv 2030-ra új, kötelező erejű, legalább 32%-os megújulóenergia-célkitűzést állapított meg az EU számára, olyan szépen haladt a kontinens a célok teljesítésével, és kiderült, hogy még így is alábecsülték az Unió eltökéltségét.
Az EU már most is élen jár a megújuló energiát hasznosító technológiák fejlesztésében és alkalmazásában, a megújuló energia felhasználása évről évre növekszik, és 2020-ra meghaladta a 37%-ot a részesedése a teljes energiafogyasztásból.
Persze itt országonként eltérő, hogy hol mekkora arányról beszélünk: az élen az osztrákok és svédek járnak, hála a vízenergiának és szélenergiának (több mint 70% mindkét ország esetében), a sor végén pedig Magyarország és Málta kullog.
A megújuló energiaforrásokról szóló irányelvet 2018-ban felülvizsgálták, és 2021 júniusától lett jogilag kötelező erejű.
2021 júniusa óta a hatályos irányelv határozza meg az átfogó európai megújulóenergia-célt, és szabályokat tartalmaz a megújuló energiaforrásoknak a közlekedési, valamint a fűtési és hűtési ágazatban való elterjedésének biztosítására, továbbá közös elveket és szabályokat
- a megújuló energiaforrások támogatási rendszereire,
- a megújuló energia termelésére és fogyasztására, valamint
- a megújuló energiával foglalkozó közösségek létrehozására vonatkozó jogokra, illetve
- a biomasszára vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat.
Mennyi áramot termel az EU megújuló forrásokból?
A megújulókat tekintve, az energiamixből hamar kiderül, hogy a kontinens adottságai miatt a szélenergia (36%) és a vízenergia (33%) adják több mint kétharmadát az energiatermelésnek.
A Bizottság 2022. május 18-án közzétette a REPowerEU tervet, amely egy sor intézkedést határoz meg az EU orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének gyors csökkentése érdekében, felgyorsítva a tiszta energiára való átállást jóval 2030 előtt.
Ez 2030-ra 1236 GW-ra növelné a teljes megújulóenergia-termelő kapacitást, szemben a 2021-ben javasolt 1067 GW-tal 2030-ig.
Mennyiben lehet zöldenergiával megoldani Magyarország energiaellátását?
Magyarország folyamatosan tesz több-kevesebb erőfeszítést annak érdekében, hogy növelje a zöldenergia termelés és felhasználás mértékét, miközben csökkenti a nem megújuló energiaforrásoktól való függőségét.
2019-ben az ország energiamixe így nézett ki:
- 49% — atomenergia
- 27% — földgáz és olaj
- 12% — szén
- 11% — megújuló:
- 5% — biomassza
- 3% — nap
- 2% — szél
Ez valamelyest megváltozott 2022-re, méghozzá jó irányban: az atomenergia részesedése 44,7%-ra, a fosszilis energia pedig 35,1 %-ra csökkent, míg a megújuló energia részesedése 19,2%-ra nőtt.
Azonban a jelenlegi technológiai szinten azt kell mondjuk, hogy egyelőre nem lehet megoldani, hogy az országot teljes egészében, vagy nagyrészt megújulókból termelt zöldenergiával lássák el. Ennek az okai a következők:
- Magyarország régóta használja a vízenergiát, és jelenleg is több nagy vízerőművel rendelkezik, amelyek a villamos energia jelentős részét termelik. A vízenergia 2021-ben Magyarország megújulóenergia-termelésének mintegy 80%-át tette ki. Csakhogy ez a rendelkezésre álló vízenergia-kapacitás majdnem teljes kihasználását jelenti. Nálunk, szemben az alpesi vagy skandináv országokkal, nincsenek hegyi folyók.
- A szélenergia-ágazatban még akad kihasználatlan potenciál, illetve már most is rendelkezik több nagy szélerőművel az ország. A gondot inkább az jelenti, hogy jelenleg jogszabályi akadálya van szélerőművek telepítésének, miközben Európában rohamléptekkel bővül a szélenergiás áramtermelés, nálunk 2011 óta nem épült egyetlen wattnyi új kapacitás sem. Viszont 2016 óta már legalább be is van tiltva. Ez utóbbiban talán lesz változás a közeljövőben.
- Az országunk napenergia-ágazata fejlődik talán a legerősebben, köszönhetően megannyi lakossági napelem-telepítésnek. A vízzel és széllel szemben itt kifejezetten sok a kihasználatlan kapacitás, tehát jelentős növekedés várható.
- Geotermikus forrásokban talán csak Izland bővelkedik jobban. Magyarországon és Izlandon kívül még Franciaország és Németország bír jelentősebb geotermikus vagyonnal, amit áramtermelésre is lehet használni.
Összességében Magyarország jelentős előrelépést tett a zöldenergia felhasználásának növelése terén, de még mindig van hova fejlődni.
Mennyiben segítik a magyar jogszabályok a zöldenergia előretörését?
Az Európai Unió Tanácsának határozata (Magyarország helyreállítási és rezilienciaépítési terve értékelésének jóváhagyásáról) egyébiránt számos pontban tért ki pontosan a megújuló erőforrások fokozottabb használatára.
Ha minden jól megy, akkor az Unió ráhatására ismét erősödni fog a zöldenergia terjedése hazánkban. Érdemes azonban megjegyezni, hogy bár a megújuló energia ígéretes megoldást jelent az ország energiaigényének kielégítésére, ez nem csodafegyver.
Mi több, a megújuló energiának a meglévő energiarendszerbe való integrálása jelentős infrastrukturális beruházásokat igényel, például további távvezetékek és tároló létesítmények telepítését, illetve a lakossági zöldenergia-termelési pontoknál a meglévő vezetékhálózat korszerűsítését.
A zöldenergia magyarországi jogi szabályozása
Legfontosabbnak Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. tv.-t tekinthetjük. A törvény célja, hogy az európai uniós jogi követelményekkel harmonizáló jogi hátteret biztosítson „az energiaellátás és energiafelhasználás hatékonyságának átfogó biztosítására”.
Emellett az alábbi törvények foglalkoznak a zöldenergiával, megújuló energiával:
- 2007. évi LXXXVI. törvény – a villamos energiáról
- 299/2017. (X. 17.) Korm. rendelet a megújuló energiaforrásból termelt villamos energia kötelező átvételi és prémium típusú támogatásáról
- 62/2016. (XII. 28.)NFM rendelet a megújuló energiaforrásból származó villamos energia termelési támogatás korlátairól és a prémium típusú támogatásra irányuló pályázati eljárásról
- 55/2016. (XII. 21.)NFM rendelet a megújuló energiát termelő berendezések és rendszerek beszerzéséhez és működtetéséhez nyújtott támogatások igénybevételének műszaki követelményeiről
- 63/2016. (XII. 28.) NFM rendelet a megújuló energiaforrásokból nyert energiával termelt villamos energia működési támogatásának finanszírozásához szükséges pénzeszköz mértékének megállapítási módjára és megfizetésére vonatkozó részletes szabályokról
- 13/2017. (XI. 8.) MEKH rendelet a megújuló energiaforrásból termelt villamos energia működési támogatásának mértékéről
Ami az összes kapcsolódó jogszabályt illeti, a teljes lista a MEKH oldalán érhető el. A jelenlegi törvények és rendeletek esetében azt mondhatjuk, átmeneti állapotot tükröznek, hiszen pont az EU-val való birkózás miatt számos ponton kell módosítani azokat.
A jövő azonban reményteljes, és várhatóan egyre nagyobb teret fog hódítani a zöldenergia Magyarországon is.